Vadkerti harangok
2005. Szeptember


Magyarok Nagyasszonya
Gondolatok egy tanév kezdetén
Weltjugendtag, (Világifjúsági Találkozó) Köln 2005
Hálaadás a megtermelt javakért
Papként köztetek, veletek
A Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola életéből
Cserkészek közt
Lengyelföldön jártunk
Kalász hírek
Híreink
Iskola és erkölcs
A szabadság vértanúi az aradi várban
Kolping hírek
Humor


Vissza az előző menüre


Magyarok Nagyasszonya

(Gondolatok a szentkúti búcsú előtt)

Fotó: Kristók JánosEgyes kimagasló személyek nemzeti kisajátítása jellemzően emberi törekvés. Mi, magyarok, sem vagyunk kivételek ez alól. Nemzeti elfogultság kísérthet meg bennünket, amikor gyermeki kapaszkodással és önérzettel kijelentjük: "Ő a miénk!"

És ezzel egy időben vajon hány ország vallja ugyanezt? Ugye egy többgyermekes családban is elhangzik a gyermekek szájából, hogy az én apám, az én édesanyám. A nélkül persze, hogy ezzel kisajátítanák őket, kimondhatják e szavakat,  hiszen minden testvér esetében igazak e kijelentések. Máriát ugyanúgy vallhatjuk miénknek, a "Magyarok Nagyasszonyának". A miénk anélkül, hogy másoktól megvonnánk a jogot, hogy ők is ezt mondhassák. A maguk módján. Úgy a miénk, hogy mindenkié. Nem akarjuk kisajátítani. Nem is tehetnénk. Hiszen nem csak mi vagyunk nagy Mária tisztelők. A körülöttünk lévő országok is azok. Máriacell, Csensztohova Merdjugore a határainkon túl mind nagy búcsújáró hely.

Még magyarul is írhatnám a neveket, mert olyan nemzetközi látogatottsága van, mint Máriapócsnak vagy Mátraverebély-Szentkútnak. Nem csupán országon belüli ügy ez, hanem a népek közötti feszültség oldója is egyben. Zarándok sereget verbuváló ünnepi találkozó Erdélyben a sokunk által már többször is átélt csíksomlyói együtt imádkozás, ahol katolikus hívőként Mária országában vallhatjuk magunkat, annak ellenére, hogy egyes kalandorok, médiaguruk megtagadják annak létezését.

 S ha tovább lépünk a szomszédos államhatárokon, Franciaország, Portugália és még számtalan más ország mondhatja a maga módján ugyanazt magáról. A "nagyasszony" kivételes rangot jelent. Ez a mi népünk kitüntető ajándéka a Boldogságosnak. Hiszen jogunk van bármely népviselet ruhájába is öltöztetni Máriát, mint ahogyan a betlehemi jászlakból is kivilágít az adott nemzeti sajátosság.

Fotó: Kristók JánosTörténelmünkbe belepillantva, láthatjuk, kik voltak a magyarság "nagyasszonyai", akiket megillet e kiemelt rang. Kik adták össze annak a magyar főkötőnek ékeit, amellyel Máriát megtiszteljük? Sarolta, Géza fejedelem, Gizella (első szent királyunk felesége) az elsők között van a választott nagyasszonyok sorában, de nem felejthetjük Szilágyi Erzsébetet, a Munkács várát védő Zrínyi Ilonát, a gödöllői kastélyban lakó Erzsébet királynét sem. Kivételes női értékeiket foglaljuk be az elképzelt gyöngykoszorúba és október 8-án lélekben Mária homlokára helyezzük.

Így lesz ez a Mária ünnep igazi magyar ünnep. Ünnep, ahol egy erkölcsileg megfogyatkozott, az anyákat nyíltan becsmérlő országban sürgeti a nők, az édesanyák tiszteletét, nagyasszonyaink emlékét idézve, és példáját felmutatva az értékrend válságban szenvedő, anyagelvű világunknak.

(B.L.nyomán)

Vissza az újság tetejére

Gondolatok egy tanév kezdetén

(Elhangzott a Vasárnapi újság 2005.08.28-i adásában)

..Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán és feküsztök későn, fáradtsággal szerzett kenyeret esztek: de akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget."

A 127 .zsoltár sokszor idézett mondatainak különös csengése van most, az új tanévre  való becsengetés előtt pár nappal. Bizony jól tudták már a régiek is, hogy újat, akár új tanévet is (ha utolsót is???), csak Isten segítségével és áldásával tud az ember és ma is vannak olyanok, akik nem feledkeznek el erről, mert tudják, hogy ez az ősi bölcsesség nem idejét múlt tudomány. Ma is erő és reménység van benne, és vigasztalás, meg bátorítás is. Ezért egyházi fenntartású iskoláinkban nemcsak tanévnyitó ünnepélyeket tartanak a következő napokban, hanem Veni sanctékra, a szentlélek úristen segítségül hívó istentiszteletekre is hívogatnak a harangok.

 Isten nevében kezdjük az új tanévet, mert tudjuk, hogy emberé a munka, Istené az áldás. Istennek legyen hála, elmúlt az az idő, amikor sokakat megfélemlített és félrevezetett a diktatúra hivatalos uralkodó ideológiája: "a tudomány és a hit nem fér meg egymás mellett. Aki képzett és okos, az nem lehet vallásos, aki pedig hívő ember, az csak ostoba és maradi lehet". Ha hivatalos állami ideológiaként már nem is emlegetik ezt az ostoba mondatot, de azért sok kortársunk gondolkodik így ma is.

A szekularizáció, az Istennel nem számoló, rendjével nem törődő libertinista korszellem és életforma hatása alól kevesen tudják kivonni magukat.

IIyen lelki-szellemi környezetben különösen fontos feladata egyházunk iskoláinak is, hogy fiataljaink ne csak kimunkált emberfők legyenek, hanem úgy ismerjék meg a teremtett világot, hogy a feltáruló titkokon túl megismerhessék Isten teremtő hatalmának valóságát, és szeretetének csodáját is. Az ősi tanítás, az ora et labora, imádkozzál és dolgozzál igazságát felhasználva úgy is mondhatjuk ezt, hogy Isten rendje szerint az ember életében nem szakadhat el egymástól az oratórium és a laboratórium. Az ötven évvel ezelőtt meghalt Albert Einstein, az egyetemes tudomány egyik óriása mondta:

"Nem tudok elképzelni olyan eredeti tudóst, akinek nincs mély hite".

 A szituáció talán kifejezhető egy képpel: a tudomány vallás nélkül béna, a vallás tudomány nélkül pedig vak. De idézhetünk egy másik Nobel-díjas fizikust is:

 Max Planck szerint, ha valaki csak belekortyol a tudomány poharába, hitét is elveszítheti, de ha kiüríti a tudomány poharát, akkor a mélyéről Isten arca mosolyog rá. Még egy fontos kérdésről szólnunk kell itt. A tanévkezdés izgalmai közben különösen is ránk nehezedik tragikus demográfiai helyzetünk terhe.

 A születések számának fokozatos csökkenése, és mindaz, ami ebből következik. Iskola bezárások, és összevonások, pedagógus-elbocsátások, elöregedő népesség, s végső soron fogyó nemzetünk sorskérdései. Talán még nincs túl késő, talán. De hogy valóban ne legyen túl késő, ahhoz sokaknak meg kellene hallania a már idézett 127. zsoltár szavait. "Bizony az úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét." Kedves hallgatóim! A ránk mosolygó, a szíve titkait Jézus Krisztusban feltáró Isten arcát saját erőnkkel, önző tudálékosságunkkal nem fedezhetjük fel. Sok minden, a bűn ezernyi következménye, a ránk nehezedő terhek, a természeti katasztrófák, a sokarcú emberi szenvedés eltakarja előlünk.

 Éppen ezért olyan fontos, hogy a tanév kezdetén, de nemcsak most, hanem életünk minden napján is segítséget kérjünk tőle, aki megígérte, hogy mennyei atyátok ad szent lelket azoknak, akik kérik tőle. Veni sancte spiritus, jöjj, Szentlélek Úristen.

Ittzés János Püspök

Vissza az újság tetejére

Weltjugendtag

(Világifjúsági Találkozó Köln 2005)

Azon szerencsések közé tartoztam, akik elmehettek erre a zarándokútra, ami augusztus 11-től 22-ig tartott.

Mi, vadkerti fiatalok már augusztus 5.-én elutaztunk Németországba, Günzbugba, ahol a Kolpingos testvércsaládok fogadtak Német barátaink nagyon érdekes programokat, szerveztek nekünk és szép helyekre vittek el (pl.: Neuschwanstein kastély, Ulm, Breitache Canyon, struccfarm). Innen augusztus 11.-én átvittek Schwabmünchenbe, ahol az előtábor volt. Itt a Dél-afrikai, az Indiai, a Sri-lankai és a német fiatalokkal ismerkedhettünk meg. Ez igazából lelki ráhangolódás volt a Kölni találkozóra, illetve, hogy a különböző nemzetiségű fiatalok közelebb kerüljenek egymáshoz. Részesei lehettünk sok jó programnak és kirándulásnak. Majd elérkezett a nap mikor elindultunk Kölnbe a Világifjúsági Találkozóra. A fő esemény a pápa érkezése, a virrasztás és a pápai mise volt. Be kell vallanom ennyi embert, még nem láttam egy helyen. Jó volt látni, hogy a mai világban a fiatalokat a hit így össze tudja tartani, és össze tudnak gyűlni közel egy millióan, hogy "találkozhassanak" a pápával és együtt imádkozzanak Vele. Az egész találkozó zárása a pápai mise volt, amit XVI. Benedek pápával való közös virrasztás előzött meg. A mise alatt éreztem azt, hogy mennyire jó hogy akkor ott lehettem.

 Mindannyiunk fáradtan érkezett haza, de nagyon sok élményben gazdagon, amit szerintem nem fogunk elfelejteni. Különböző szervezetek képviseleteként (Kolping, Egyházmegye, Egyházközség) 16 vadkerti fiatal volt tagja a 3000 fős magyar zarándok csoportnak. Örülök, hogy elmehettem és köszönöm mindenkinek, aki ebben segített, hogy ott lehessek.

Kata:)

Vissza az újság tetejére

Hálaadás a megtermelt javakért

Már szombaton nagy volt a nyüzsgés templomunk körül. Szorgos emberi kezek fonták fűzérbe a verejtékes munka áldott gyümölcseit, hogy másnap körmenet keretében tegyenek tanúságot a világ előtt élni akarásukról. Színes népviseletek, egyesületi jelképek és a termények sokaságát még az égiek is nézni akarták, így közben jártak egy kis esőszünetért, de biztos, hogy csodálva figyelték az új balassagyarmati plébános, dr .Stella Leontin tanévkezdeti tanúság tevő tanítását.

A bevezető mesébe illő, a mában is valós történet, melyben a Jóisten körül összegyűlt erény angyalain keresztül tartott tükröt elénk, bennem mély nyomokat hagyott. Mint hallhattuk, együtt örvendezett az igazság, a hűség, a jóság, a becsület, az irgalom, a hit, remény, szeretet angyala, s még egy kis vézna angyalka a sarokban is szemét lesütve vetett egy-egy pillantást az előbb felsorolt társaira.

 Az együtt örvendező csapatnak egyszer csak feltűnt e visszahúzódó, sokunk számára elfelejtett személy."Ki vagy te? Hogy hívnak téged?" -kérdezte a vidám angyalkórus. "Én a HÁLA angyala vagyok, azé a háláé, melyből oly kevés van lenn a Földön. "Kedves barátom, aki e sorokat most olvasod, belegondoltál-e kijelentés lesújtó valóságtartalmába? Ha nem, hát megteheted most, melyhez segít a meséhez fűzött, a megszólaló mobiltelefonos való világunkból vett példa.

Gondolkodtál-e azon, milyen hálás lehetsz Istennek azért, hogy a háborúkban elesett embereknél nagyobb számú meg nem született ember ellenére Te élsz? Nem egyszer kapsz testvéreden keresztül meg nem érdemelt ajándékot, amit e világ mintájára jogosnak vélsz. Hála él-e szívemben, hogy van családom, melyben embereket bízott rám, engem pedig rájuk az Isten?

Él-e hála a szívemben, hogy van hitem, és mindenkor belekapaszkodhatom az Istenbe? Tudom azt, hogy a földi órám lejártával nincs vége az életnek. Az Úr egyik kezéből a másikba helyezve megadja a személyes találkozást azokkal, akiket már régen utolsó útjukra kísértünk. Meg tudjuk köszönni a szentélyt díszítő terményeket itt és most, amikor a mise kezdetétől már több millió ember halt éhhalált a világ másik oldalán.

 A 21. század legnagyobb halálokozója, nem a rák és nem AIDS, hanem a kevés szeretet, rossz elosztás és magas fokú harácsolás következtében létrejött nélkülözés.

Adjunk hálát e jó magyar földért, a reménytelennek tűnő helyzetben is, a jövőbe tekintő, dolgukat végző munkás kezekért, hogy sok év múlva is hálát adhassunk mi és a bennünket követők.

"egy krónikás 2005. augusztus 28-án"

Terménymegáldási körmenet Fotó: Barák Barna


Vissza az újság tetejére

Papként köztetek, veletek

"Te, Isten embere törekedj az igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre. Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az igaz hitvallást."

1 Tim 6,11-12.

Luteránus Péter vagyok 1976-ban születtem Szegeden. Iskoláimat Szegeden végeztem. 1997-ben érettségiztem, majd megkezdtem felkészülésemet a papi szolgálatra Vácon és az Egerben a szeminárium papnövendékeként és a Hittudományi Főiskola Hallgatójaként.

Fotó: Kristók János2002. június 22.-én szentelt diakónussá a Váciegyházmegye szolgálatra Keszthelyi Ferenc megyéspüspök atya, majd egy év eltelte után részesültem a papszentelés kegyelmében Beer Miklós püspök atya kézfeltétele és szentelő imádsága által. 2003. augusztus 1.-i hatállyal káplánnak nevezet ki Püspök atya Abonyba. 2005. augusztus 10.-i hatállyal kinevezett Érsekvadkerti káplánnak. Számomra a szentelési jelmondatom a papi szolgálat lényegét foglalja össze, Isten és az emberek szolgálatát.

Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ennek maradéktalanul eleget tudjak tenni, amelynek alapvető feltétele, hogy a hívő és a pásztor munkájában egymással egyetértésben harmonikus kapcsolatot alakítson ki.

Szeretnék olyan jó pap lenni, hogy a hívek minden alkalommal lélekben megújulva lépjenek ki a templomból és ne elhagyják a közösséget, hanem az eddig hitükben ingadozókat meggyőzzék a közösség összetartó erejéről. Remélem, hogy ebben a Jó Isten áldása és a hívek jóindulata fog segíteni.

Vissza az újság tetejére

A Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola életéből

Részlet a Tanévnyitó beszédből

...A sors furcsa Szeszélye folytán nekem jutott az a feladat, hogy 2005. augusztus 15-től további egy évre, 2006.augusztus 15-ig az intézményt igazgatóként irányítsam, vezessem: magam, magunk mögött hagyva 5 év küzdelmét, eredményét.

A nyár folyamán olvasható volt egyházközségünk Internetes oldalán, a Vadkerti Harangok

 hasábjain és egyéb helyeken kövér betűkkel kiemelve a kérdés: "Lesz-e változás?" Mielőtt megválaszolnám, visszakérdezek:szükség volt változásra? Milyen jellegű, milyen mértékű változást igényeltek és kik iskolánk életében? Diákok? Pedagógusok? Szülők? Fenntartó? Az életben sokan rendkívüli, komoly és kiváló tettekre készülnek, azonban annyi erejük ill. tehetségük nincsen, hogy a következményeket is elviseljék.

 "Az élet bölcsessége ugyanis abban áll, hogy a következményeket helyesen meg tudjuk ítélni!"...

...Óvatosan tekintgetve magunk körül látjuk: a változás s annak mértéke szembetűnő! Az elballagott nyolcadikosok és a márciusban beiratkozó elsősök számából kiindulva 82 diákunk várta volna szüleivel, tanáraival a tanévkezdést a mai napon. Lakóhely változtatás, a Petőfi Sándor Iskolába való tömeges átiratkozás következtében a mi iskolánk tanulólétszáma 56 főre csökkent.

A távozó diákok- szüleik döntését tudomásul véve, az itt maradottaknak, a "helyükön maradottaknak" mondanék egy rövid mesét egy csavarról.

A tengerjáró hajó gerincében volt egy kis csavar, parányi. Több hasonló kis csavarkával acéllemezeket tartottak össze.

Az Indiai-óceán kellős közepén a csavarnak elege lett a szolgálatból. Elhatározta, egyszerűen kilép a gépházból, és világgá megy. Amint csavartársai meghallották, így szóltak:

Akkor mi is veled megyünk. Tényleg, amikor a csavar kiszabadult a menetből, vele együtt a többiek is, az egész gépezet beleremegett. Jöjjön meg az eszed és maradj a helyeden -kiáltották az acéllemezek. Ha nincs senki, aki összetart bennünket, végünk van. A szándék, hogy a csavar el akarja hagyni a helyét, hamar elterjedt. A hajó minden zugában erről beszéltek. A hajó részeinek recsegő hangja nem hagyott kétséget a felől, milyen bajt hozhat nyakukba a kis csavar. A lemezek, gerendák, még a legapróbb szegecskék is értesültek a hírről, és egyhangú üzenetet küldtek a kis csavarnak:

Ha kilépsz közülünk, vesztünk hamarosan bekövetkezik, elveszünk és soha nem mehetünk

 haza. A kis csavarnak tetszettek ezek a szavak és rájött mennyire fontos a jelenléte. Közölte az érdekeltekkel, hogy a helyén marad. Azon szülők előtt, akik gyermekeik számára a mi iskolánkat választották iskolául, s azon dolgozók, pedagógusok előtt, akik vállalták ezen tanévre e diákok oktatását, nevelését, terelgetését, gondozását, ügyes-bajos dolgaik intézését, meghajtom fejem! Meghajtom fejem a bátorságuk, a kitartásuk, a hitük, a lelkesedésük, a támogatásuk és a segíteni akarásuk előtt!!!

...A mai ünnepélyre készülvén sokat gondolkodtam azon, hogy e tanévet milyen gondolatok átadásával indítsam útnak. Az ÚT fogalmáról 2002 őszén, egy konferencián elhangzottak jutottak eszembe, melyeket Önöknek átnyújtva ajánlok továbbgondolásra. Mindannyian útépítők vagyunk, s nem mindegy, milyen úton közlekedünk. Nemcsak a közlekedési eszköz fajtájától függ, milyen gyorsan tudunk haladni, hanem az út minőségétől is. Mi kell az útépítéshez? Sokak szerint, ami a háborúhoz: pénz, pénz, pénz. Nem mintha nem akarnám tudomásul venni az élet realitását, mégis más szempontot helyezek előbbre. Aki utat épít, annak ismernie kell a célt. Sőt ismernie kell a kiindulási pont és a cél közötti domborzati és geológiai viszonyokat is. Ugyanis csak az tud eredményesen nevelni, aki tudja, hová akar eljutni, és ismeri a célhoz vezető utat is! Tovább megyek: ismerni kell a lélek minden rezdülését! Az utak mellé kellenek jól látható jelzőtáblák, melyek irányt mutatnak, veszélyre figyelmeztetnek. Az utakon, még a lelki utakon sem egy irányba halad a közlekedés. Bizony van szembejövő forgalom is! Előfordulnak balesetek, sőt frontális ütközések is. Ezért nagy mindannyiunknak, mint embernek (mint szülőnek, mint tanárnak, mint lelkipásztornak) a felelőssége.

Kívánom, hogy e tanévben is megfelelhessünk hivatásunknak: a ma oly ellenséges korszellem ellenére ne veszítsük lendületünket, bátorságunkat, bizalmunkat, hitünket és szeretetünket! "Ott legyünk igaz emberek, ahol vagyunk, s azzal a helyzettel vessünk számot, amiben vagyunk, ill. amibe kerültünk."

Kedves Gyerekek!
Végezetül idézni szeretném Babits Mihály egy csodálatos versének néhány sorát:
"Tudod, hogy érted történnek mindenek-, mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
És hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
A te lelkedért...
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
Hogy benned teljesedjenek,- s korok történetét szerezte meséskönyvedül-, s napba
 mártotta ecsetét,
Hogy kifesse lelkedet!"
Segítsük mindannyian diákjainkat, hogy bennük, teljesedjenek a teremtés csodái"!

Nagyné Kristók Mária
igazgatónő

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

Mátyás az igazságos király! Zúgta a tömeg 1458-ban, mikor Hunyadi Mátyás fejére került a korona. Az est során sorakozott fel a nép a Duna mellett, Mátyás a püspöktől vehette át a díszes magyar koronát, és palástot. Persze nem adjuk mi a koronát csak úgy valaki kezébe! Előtte hosszas ígéreteket, fogadalmakat tétettünk Mátyással, hogy megvédi az országot, hogy kiűzi a törököt, hogy felszámolja a szegénységet, hogy kordában tartja a Sólyom őrsöt. A koronázás fontos mozzanata a karddal való égtájak felé suhintás technikai okok miatt elmaradt, mert Füles még nem értette meg a lényegét Éljen a király!

Mátyást a trónra segítettük, s hogy hű katonái lehessünk sorozáson is túlestünk. A sorozás szinte mindenkinek sikerült csak egy ember neve mellé került "SELEJT" minősítés, ugye drága Fülesünk?

Gratulálunk Kovács Andinak, aki egy ezermester bicskát nyert a tábori játékok egyikével. A játék célja az volt, hogy megismerjük egy kicsit egymást. Mindenki kapott egy tesztlapot és ki kellett deríteni, hogy ki mihez ért, mit tud, mit szeret, szemüveges-e, vagy áprilisban született. ..alá kellett íratni, s gyorsan leadni Reninél. Ez Andinak sikerült a leggyorsabban, persze nem hagyhatjuk ki a sorból Kinizsi Pál urunkat sem, aki önmaga kezdte kitölteni a sorokat. Mindenki futkosott a másikhoz, mint a mérgezett egér, s most nem volt ciki bárkit is megszólítani. Kérdésem mi izgatta jobban a sereg fantáziáját a bicsak avagy a másik megismerése? Nem kell válaszolni.

Mátyás nem tűrhette, hogy a fekete sereg tagjai csak a kardforgatáshoz értsenek, ezért kézmíves továbbképzésre küldte őket. Persze a sereg egyes tagjai ezt nehezményezték, nem való az ő kezükbe csak kard, de a zsold meggyőzte őket A leányok az izgalmas elméleti beszélgetés után ékes agyagozásba fogtak. A temérdek hurkák legyártása után kerekítette ki-ki a maga kis edénykéjét. Készült füles bögre, aminek a füle csak hosszas imák után maradt a helyén, kis kosár, s pohár. A mintákat különböző trükkök segítségével rajzolták, melyek persze szigorúan titkosak!

A legények tutajkészítésbe fogtak, na, de nem fából, hanem gyékényből. A minekeztcsinálni című arckifejezés után azért folyt a munka, s egymás után fonódtak a gyékényszálak, az ügyesebbeknek vitorla is készült. S az est leszálltával az elkészült tutajok a patakban versenyezve mérték össze lóerőiket. A tavaly füstbe ment gyilkosos játék, idén megmozgatta a táborozók agytekervényeit. Mindenki tudni akarta, hogy ki a gyilkos. De persze nem azért, hogy négyszemközt elbeszélgessen vele hanem azért, hogy övé legyen a nyeremény. Mivel idén a túlélő egy nem is akármilyen bicskát kapott volna. Épp ezért mindenki nagy vágyat érzett a szuper kés iránt. A nap végeztével mint kiderült: nyertes nem született: túl sokan maradtak életben. A gyilkos személye azonban nem maradt a homály leple alatt Hegedűs Bence gyilkolázta előszeretettel a sereg tagjait, támadását 6-an élték túl, nekik is gratulálunk! A tábor lakói, hogy agysejteinek számát növelhessék, előadásokat hallgathattak meg. Volt itt minden!!! Egyik este még egy UFO is megjelent Valent Niki személyében, majd terroristák lepték el a tábort és el akarták vinni Mátyást, de tervük kudarcba fulladt, mert egy hős vitéz megmentette a királyt.

Majd egy másik este Dr. Csemus Imrével beszélgettek az Árva bandérium betegei volt szappanopera függő, depis, alkoholista és egy megszállott játékos, ja és Micimackó. Egy divatbemutatót is megnézhettünk, ahol Mátyás király udvarbeli ruháit nézhettük meg. Rap Roli személyében pedig meghallgattuk a Kolozsvári bíró mesét. Visegrád, vár, kardok, sodronying, bitófa, kerékbetörés hát ilyen szavak és tárgyak cikáztak a Salamon-toronyban tartott élő történelem óránkon, ahol egy igazi lovag volt a tanárember. Nem feleltünk és nem fegyelmeztek minket, az az igazság, hogy nem is kellett, mert mindenki tátott szájjal ült és figyelt. S azt hiszem az egészben az volt a legjobb, hogy utána mi is mindent felvehettünk és kipróbálhattunk: milyen érzés, ha nyakunkon a hurok, milyen súlya van egy sisaknak, s hogy milyen kényelmetlen a kaloda.

A fekete sereg kiképző tábora az óriás túra hősies véghezvitelének köszönhetően abban a különleges megtiszteltetésben részesült, hogy a király saját fürdőjét is meglátogathatta. (persze mindenki csak ezért állt be a seregbe ) Így heje-huja dínom-dánom, nem maradt el a strand idén nyáron ! Sőt a gyilkos ármánykodásának túlélői fagylaltot is nyaltak, s mivel mindenki túlélte 70 gombóc fagyi vándorolt a seregbe, aztán akinek a zsoldja engedte gofri vagy palacsinta még utánpótlásként érkezett.

Bátorságunkat bebizonyítottuk, hiszen a Horror erdőben tanúbizonyságot tettünk, bátor vitézek lettünk. Freddy bácsi nem rémített meg minket, Kovács doki kobold talányát nem fejtettük meg, de ftilünket még se nyeste meg. Visszatérve a talányra, mennyivel is száguld a töketlen denevér?

Azaz a nőstény denevér? Kedves Ádám, örülünk, hogy nem kérdeztél vissza, mert lehet, hogy fülednek búcsút inthettél volna!

Tudomásunkra jutott, hogy az 1028-as számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat táborozásakor a konyhás nénik valamitől féltek ???? De mitől??? mi ezt is kiszimatoltuk.

A félelem oka a rettenetes ravaszdi vörös róka volt. A konyhás nénik a róka elől menekülve a sátor helyett a biztonságos kocsit választották esti alvásukhoz. A táborban tudomásunk szerint senkinek nem esett baja a konyhás nénik pedig már otthon alusznak. A hű katonák ápolták kapcsolataikat, ezért beindult az Udvari Teleház. Levelek mentek, barátságok kötettek, s a kamu levelek célba is értek, melyekben erősen érdeklődtek: szereted a Zsigulit? És a Ferencvárost? Dr. Kovács Eszternek a tábor ideje alatt egy szabad perce sem volt, na jó volt neki egy ici-pici. A gyerekek mindenféle kisebb vagy nagyobb panasszal fordultak hozzá. Gyógyított hasfájást egy injekcióval, sérült lábat, vízhólyagot és hagy ne soroljam, hogy még mit. Még jó, hogy van a csapatnak egy ilyen jó orvosa. Egy hajnal (amikor nem a Hattyú őrs őrködött) ellopták a zászlót. Rolcsi, amúgy is erős hangjával felverte a tábort és tudósította a híreket, miszerint a zászló nincs meg, de kaptunk egy levelet, amin ez a szó állt:

TISZTÁLKODÁS. Rolcsi hangos gondolkodás után a zászló keresésére indult. Már kezdtünk örülni, hogy egy darabig csend lesz. Amikor is visszajött Rolcsi azzal az örömhírrel, hogy MEGVANAZÁSZLÓ!

Mivel a sátrak a 0. napon fel lettek verve, az őrsöknek nem kellett ezzel bajlódniuk. Ezért több időt fordíthattak sátraik környékének szépítésére. Sok érdekes dolog készült: cipőtartó, fogas, ruhaszárító, Lavórtartó, sőt néhol asztal és pad is. Augusztus 14-én vasárnap Mátyás egész udvara ünnepi szentmisén vett részt. Mátyás fekete seregének a legjobbak közül választott cserkészpapot. Ámuló és bámuló tekintetek hada sorakozott a padokban, s a sereg itt sem maradt tétlen ministrálásban és felolvasásban tettek szolgálatot. A szertartás végén a sereg egy saját készítésű képpel mondott köszönetet, majd hüvelykujjainkon  át összekapaszkodva mondtunk búcsút egymásnak. Az utolsó napot egy felejthetetlen vacsorával zártuk. Az őrsök középkori tálcákról ettek. Az étkezőt pedig sok-sok lampion és gyertya világította ki. Amíg várni kellett a vacsira a Hattyúk szórakoztatták a sereget. De mint kiderült nem hiába kellett várni a konyhás nénik kitettek magukért és ízletes középkori vacsorát varázsoltak asztalunkra, s ahogyan akkoriban egy tálból ettünk. A bűnösnek lakolnia kell! A zálogok gyülekeztek, a bandérium parancsnokok saját tárgy bevonásával büntették a katonákat, melyeket az utolsó napon lehetett kiváltani. Persze akadt jó pár elveszett holmi is. Így kerülhetett sor arra, hogy Matyi hosszas gyakorlás után szerenádot adott Evelinnek, hogy Hegedűs Peti táncra perdítette Rékát, hogy Zsófi fennhangon kiabálta, hogy Édesapám, de nagy szamár lánya van, ékes kukorékolást követően, hogy Rolcsi és Arni versenyt ültek a kétszemélyes wc-ben, hogy Lili cigánykerekezett, hogy Valent Niki beedzette magát a Maratonra egy kis futással. A tábort egy óriási tábortűzzel zártuk, melynek során Mátyás király volt a ceremóniamester. A hatalmas tűzben (ami nem is akárhogyan gyulladt meg, tényleg hogy is?) elégettük minden bosszúságunk, amit a 7-8 nap során hagytunk belénk költözni, s a tűz lángját szívünkbe zártuk, hogy oly nagyon égjen bennünk a cserkészlélek, mint az a tűz, hiszen "Isten tudja, mikor látunk megint ilyet."

Hattyú őrs

Vissza az újság tetejére

Lengyelföldön jártunk

Július utolsó napjaiban útra keltek az ifisek néhány borsosberényi fiatallal és Varga Péter atyával egy közösségben, és a Felvidéken, Szlovákián átkelve Lengyelországba tartottak. Szálláshelyük a hit zarándokhelyén, Czestochowában volt, ahol a magyar szó oly természetes volt számunkra, mintha Szentkúton lennének. Már érkezésükkor megszólalt szívükben: "Szent helyen álltok!" A kegykép előtti esti imádságban nem volt érezhető a babiloni büntetés, a nyelvek különbözősége, a lengyel imádságok magyar szívekből is szóltak, egy volt a szíve-lelke lengyelnek, magyarnak, szlováknak, osztráknak, angolnak, olasznak. Megható pillanatok voltak, mikor a tized rózsafüzér üdvözlégyei más-más nyelven csendültek fel, azokon a nyelveken, melynek népei ott voltak a Fekete Madonnánál. Így köszöntötték fiataljaink is egyik este, magyarul a magyarok Pártfogóját, aki sose veszi le kezét drága hazánkról. A szent hely után a borzalom helyét keresték fel. Az auschwitzi (halál)tábor borzalmát. Az emberiség nagy bűnét, amiért folyamatosan engesztelnünk kell, ami sok-sok kérdést és fohászt indíthat el a szívekben... miért, hogyan lehetséges, bocsáss meg érte Teremtőnk! Az ember természetes reakciója, hogy szabadulni akar a múlt bűneitől, a rossz emlékektől, a tábor mégis újra és újra felidézi: "emlékezzünk rá, hogy soha meg ne történjék még egyszer?"

Aztán fiataljaink a fiatalok pápájának szülővárosát látogatták meg, sétáltak azokon az utcákon, ahol a kis Karol szaladt kisfiúként. Wadowice (és egyébként az egész vidék) emlékezet arra -képben, táblában, szoborban stb. -, hogy Jana Pawla II. "közülünk való..." Péter atya jóvoltából szeretett Szentatyánknak nemcsak útjait jártuk be ezen a tájon, hanem megkóstoltuk kedvenc süteményét, melynek azóta a világhírű pápai krémes nevet adták.

A pápai szülővároska után, a csodás Krakkóba vett szállást a kis csapat, a tornyok városában. Az este csendjében járták be, és töprengtek azon, mily különös egy nap látni a borzalmat és a csodaszépet, az ember képes mindkettőre, rajta múlik mit választ... Néhány, de talán mindegyik fiatal szíve örömmel és békével telt meg Krakkót látva, s azóta is csak úgy emlegetik a "csodás Krakkó". Hazautazásuk napján Faustina nővér rendházát és az Irgalmasság tiszteletére épített templomot keresték fel, ahol a nemrég szentelte fel Erdő Péter a Magyar Kápolnát.

Jó volt Lengyelhonban is otthon lenniük magyar fiataljainknak. Az ifisek közösséggé vezető útján fontos állomás volt e zarándoklat, mely során közelebb kerülhettek egymáshoz, Istenhez és Máriához, s talán önmagukhoz is. Éljen a szívükben mindig az az öröm, ahogyan együtt voltak az étkezekben a 3,2, 1 –et számolva, a felvételi eredményét várva, a közös nevetésekben és az imádságban.

Czinege Julianna 

Kalász hírek

Örömmel közöljük, hogy ezen a nyáron 14 testvérünk- 4 Kiskunfélegyházán, 10 Vácott -tett fogadalmat. A Jóisten áldását kérjük életükre és kívánjuk, hogy mindig hűségesek maradjanak fogadalmukhoz.
Mi történt a nyáron?
2005. április 29-től május l-ig kilencen vettünk részt Kiskunfélegyházán megrendezett nőkonferencián, amelyet Hit, Erkölcs, Nemzet, Hivatás címmel a Női Méltóság Keresztény Jelenlét program keretében a KALÁSZ újraalakulásának 15. évfordulója alkalmából szerveztek.
2005. május 9-11. néhány testvérünk lelkigyakorlaton vett részt Hévízen, ahonnan lelkileg feltöltődve, megerősödve tértek haza szeretteikhez.
 2005.júniusában Balassagyarmaton Segítő Szűzanya búcsúján kértük a Szűzanyát, hogy segítse beteg Kalász-testvéreinket, hozzátartozóinkat. Június végén ott voltunk a Váci Egyházmegye Eucharisztikus Találkozóján Nógrádsápon, ahol sok száz testvérrel együtt imádkoztunk.
2005. július 2-án ünnepeltük Vácott a KALÁSZ újraalakulásának 15. évfordulóját. Ebben az évben is népviseletbe öltözve vettünk részt a Szent Anna búcsún és sikerrel szerepeltünk a Palóc Népviseletek Szépségversenyén is.
Augusztus 20-án 25 testvérünk népviseletben vett részt a Szent Jobb Körmeneten Budapesten.
Szeptember 11-én Kálvária búcsún szívesen segítkeztünk a vendéglátásnál.
Szeptember 17-én néhányan közülünk ott voltak az Eucharisztikus Kongresszuson.
Szeptember 24-én a falunapon asszonyaink finom vadkerti göncöt főztek.
Októberben tervezzük.
Október első vasárnapján Kalász gyűlés a titokcsere után (elmaradt névnapok köszöntése!)
Október 9-én zarándoklat Mátraverebély-Szentkútra.
Október 23-án Tájház szentelése, majd a Közösségi Házban ünnepi műsor.
Fellépnek a Kalászosok is!
Mindenkit szeretettel várunk.


Egyházközösségi hírek

Szeptember ll-én a Kálvária Búcsú keretében 13 fiatalt részesített a Bérmálás szentségében megyés  Főpásztorunk.
Útravalóul rajtuk keresztül az egyházunkban történő tevőleges szereplésre hívta fel a figyelmet.

Fotó: Kristók JánosOktóberi rózsafüzér-ájtatosság rendje:
Szentségimádások beosztásai
Kedd estéként
( csütörtökök helyén)
Október
4. Kalász csoport
11. Rózsafúzértársulat
18. Karitasz csoport
25. Csendes félóra
November
8. Kolping család
15. Kalász csoport
22. Rózsafüzértársulat
Vasárnapokon 16.18 óra között
Október
2. Ferenc imacsoport
9. Pió imacsoport
16. János Pál imacsoport
23. Teréz anya imacsoport
30. Ferenc imacsoport

November
6. Pió imacsoport
13. János Pál imacsoport
Imaórák
Minden hónap 13-án az esti mise előtt
5-órától a Fatimai Szűzanya Tiszteletére minden hónap elsővasárnap 15-16
rózsafüzér Királynője tiszteletére


Hétfő-kedd: este 6 óra, Kálváriánál
Szerdától-szombatig : este 6: templomban misével
Vasárnap délután 3: templomban
-Ifjúsági hittanok időpontjai: 9. osztály csütörtök du. 5
10. osztály csütörtök du. 6
Már bérmálkozott fiatalok: péntek este
8-tól Helyszín: Hittanterem (Kolpingház-Cserkészház)
-Október 1-től az esti szentmisék este 6 kor kezdődnek.
-Október 15- én Regionális Ifjúsági Találkozó lesz egyházközségünkben. Ennek keretében vendégei1Ík
lesznek Sillye Jenőék. Élőben hallhatjuk az Eucharisztia Éve tiszteletére megjelenő CD-jük dalait.
Program:
9.00 Érkezés, regisztráció, majd köszöntés a templomban.
10.00 Szentségimádás
10.30 Előadás, kiscsoportos beszélgetés
12.30 Ebéd
13.30 Játék és ráhangolódás a szentmisére
15.00 Szentmise
16.00 Sillye Jenő koncert a templomban
-Október 22-én 6 órakor a mise és a rózsafüzér-ájtatosság a Kálváriánál lesz.


-Októbertól keddenként nem lesz szentmise, helyette este 6-órakor szentségimádás van a múltban
 csütörtöki beosztás szerint.
-Változás az is, hogy csütörtök este ismét van szentmise.
-Minden hónap 3. vasárnapján a nagymisén felőóttek ministrálnak.
Jelentkezőket várunk.
-Minden hónap 4. vasárnapján ifjúságé a nagymise. Zenészek, énekkel szolgálatot teljesíteni akarókat
 várunk a meghirdetett énekpróbákra.
-Az újságunk következő számának lapzártája október 17 -én lesz. Az írásokat eddig kérem Molnár János
részére eljuttatni elsősorban elektronikus formában
 ( floppy, CD, rikkancs@nograd.net, molnarjanos@csiki-bege.hu), de kéziratot is befogadunk.

(július-szeptember)
Kereszteltek:
Orem Vanda Mária
(Orem Roland-Hugyecz Ildikó)
Temela Tamás
(Temela Zoltán-Tóth Beatrix)
Diósi Diána Réka
(Diósi Imre-Czinege Mária)
Cseri Bálint Zoltán
(Cseri Zoltán-Benhardt Mária)
Cseri Gergő
(Cseri Károly-Drenkovics Tímea)
Holman Sebestyén
(Holman László-Hrapan Dóra)
Lakatos Levente Máté
(Lakatos János -Rácz Viktória)

Házasságot kötöttek:
Győrfi Mihály-Virág Tímea
Florent Bizouarn-Sági Orsolya
Valent Péter-Konopás Erzsébet
Tóth Kornél-Csombók Viktória
Boda Tamás-Krajcsa Beáta
Nagy Viktor-Antal Dóra

Halottaink voltak:
Gréczi Jánosné Híves Mária
Kakas Ferenc
Bozsonyik István
Pistyúr Gergely
Kovács János
Szabó János
Kovács Lajos

Vissza az újság tetejére

Iskola és erkölcs 

A közelmúltban előadást tartottam a Kárpát-medencei kistelepülések tanítóinak, tanárainak Lakitelken, a Klebelsberg Szabadegyetem keretében. Arról beszéltem, mindent újra kell kezdenünk 2006-ban (ha megélik intézményeink), ha a magyar nép életben akar maradni ebben az új, zűrzavaros világban. Valahogy úgy, ahogyan gróf Klebelsberg Kuno kultuszminisztersége alatt tette a trianoni tragédia utáni nehéz évtizedekben. A keresztény magyarság öntudatát és küldetését nem elég megfogalmazni és hirdetni, a felemelkedéshez pénz (fenntartók!) és akarat (vészhelyzetben is helytállók) kell minden szinten. Magam, mint nyugdíjas pedagógus, azt látom, hogy minden eddiginél nehezebb feladatok várnak az új nemzedékre, mert a globális liberális-kapitalista hatalom most már leplezetlenül (sokszor közreműködésünkkel az augusztus végi iskolai lépésekben) az emberiség legalapvetőbb értékeire, hagyományaira támad: családra (házasságból együttélés), iskolára (anyagi ellehetetlenítés), templomra (szakkör-helynek) tekintés, kettős mérce a támogatásban), mert ezek állnak leginkább útjában az amerikanizált tömegember, a fogyasztói társadalom globális elterjedésének.
OKTATÁS és NEVELÉS - ezen múlik most is a magyarság jövője. És ha ez az irányzat lesz éltetve a jövőben is, akkor kimarad belőle a lényeg: a vallás és az erkölcs tanítása (Szlovákiában, Romániában már kötelező). Az 1945-tól felnőlt nemzedék többsége (a 8. az időszak alatt is működő egyházi iskola kivétel) materialista, ateista nevelésben és oktatásban részesült. Így már az is csoda, hogy a magyarság többsége ilyen nehéz körülmények között is megtudta őrizni nemzeti és vallási (50% feletti katolikus a népszámlálás szerint) azonosságtudatát, még ha az olykor hézagos és bizonytalan keresztelésben és temetésben megnyilvánuló.
Az iskola erkölcs nélkül nem működik, legfeljebb gyermekmegőrzésre alkalmas intézmény, mely a mindenkori felnőtt társadalom és állam szolgájaként engedelmes és munkára, fogyasztásra alkalmas utánpótlást terem az egyre szűkülő munkaerőpiacon. Az iskolák megtartása mellett a hit- és erkölcstan kötelező oktatásának visszaállítása legsürgetőbb feladat kormányzati szinten. Ha ezt elmulasztja, tehet bármit, a jövő nem fog kedvezni neki, a magyarságot pedig végképp legyűri a globális rabszolgaság új, minden eddiginél ördögibb terve. Nincs értelme vészharangot kongatni, mert a harangszót elnyomja a DISZKÓK ÉS PLÁZÁK agyzsugorító dübörgése "Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát" -e gondolat szellemében kell bátran és öntudatosan cselekedni, mert cselekedetetek nélkül nem lesz iskola, és üres marad a templom.
Sz.Sz.P. "segítségével"

Vissza az újság tetejére

A szabadság vértanúi az aradi várban

(1849.október 6.)

Jaj, de búsan süt az őszi nap sugára
Az aradi várnak tömlöc ablakára,
Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt,
Ki a tömlöc fenekén ott halálra kész.
Elítélték sorba mind a tizenhármat,
Szőttek fontak a nyakukba ezer vádat,
Elnevezték felségsértő pártütőknek,
Hogy a magyar szabadságért harcra keltek.
S uramfia, az ítélet akasztófa,
Mintha gyáva útonállók lettek volna,
Mintha méltók sem volnának egy lövésre,
Katonához, férfiúhoz illő végre.
Nyílik már a börtönnek [a] vasas zára,
Jertek, jertek, jó magyarok a halálra,
Búcsúzzatok el egymástól mindörökre,
Úgy menjetek, úgy szálljatok jobb életre!

Aradi vár! aradi vár! halál völgye,
Híres nemes magyar hősök temetője,
Viruljanak környékeden sírvirágok,
S felejthetetlen legyen hát az ó halálok.

("E dalt a nép készíté és énekli" -a korabeli feljegyzés szerint.)

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

Ismét lehetőség nyílik felnőtt testvéreknek, hogy hittan óra keretében, beszélgetések útján növeljék hitbeli tudásukat, megtörve általa a globalizálódó világunk ellenirányú agymosó törekvéseit, Helyszín a Kolping-ház. Időpont: minden szerda este 1/2 8.
A Mátraverebély-Szentkúti búcsúra az autóbusz(ok) október 9-én, vasárnap 1/2 8-kor indulnak a Szent Erzsébet Katolikus Iskola előtti térről.
Sportolóinknak jelezzük, hogy a váci Kolping család rendezésében november 19-én asztalitenisz-bajnokság lesz. Bővebb felvilágosítás a felnőtt hittanokon és a vasárnapi nagymisét követő információcseréken kapható.
A Tóalmáson szeptember 10-én megrendezett körzeti focibajnokságon az alábbi eredményt értük el: Lányaink ismét megnyerték a tornát, a gólkirálynő pedig Mácsik Viktória lett. A fiúknak sem kell szégyenkezniük, hisz a 14 induló csapat közül, nagy küzdelem után a dobogó 3. fokára állhattak fel.
Tervezhetőség végett jelezzük, hogy nemzetközi meghívás érkezett Csehországból, a Zsdárban október 29-én rendezendő, immár 10. nemzetközi Kolping-focitornára, ahol az eddigi szereplésünk már éremesélyessé tette Érsekvadkert képviselőit.

Vissza az újság tetejére

Nevessünk együtt!

Az öreg paraszt bácsi halálos betegen fekszik az ágyon. A család orvost hív hozzá, aki a megérkezése után rövidesen megállapítja a halált. Egyszer csak felül a paraszt bácsi és azt mondja a feleségének:
 Asszony, én nem vagyok halott!
 Hallgass már el -förmed rá a feleség! - Talán a doktor úr jobban tudja!