(Gondolatok a
szentkúti búcsú előtt)
Egyes kimagasló személyek nemzeti kisajátítása jellemzően emberi törekvés. Mi, magyarok, sem vagyunk kivételek ez alól. Nemzeti elfogultság kísérthet meg bennünket, amikor gyermeki kapaszkodással és önérzettel kijelentjük: "Ő a miénk!"
És ezzel egy
időben vajon hány
ország vallja ugyanezt? Ugye egy többgyermekes
családban is elhangzik a
gyermekek szájából, hogy az én apám,
az én édesanyám. A nélkül persze, hogy
ezzel kisajátítanák őket, kimondhatják e
szavakat, hiszen minden testvér
esetében igazak e kijelentések. Máriát
ugyanúgy vallhatjuk miénknek, a "Magyarok
Nagyasszonyának". A miénk anélkül,
hogy másoktól megvonnánk a jogot, hogy ők is ezt
mondhassák. A maguk módján.
Úgy a miénk, hogy mindenkié. Nem akarjuk
kisajátítani. Nem is tehetnénk. Hiszen
nem csak mi vagyunk nagy Mária tisztelők. A
körülöttünk lévő országok is azok.
Máriacell, Csensztohova Merdjugore a határainkon
túl mind nagy búcsújáró hely.
Még magyarul
is írhatnám a
neveket, mert olyan nemzetközi látogatottsága van,
mint Máriapócsnak vagy
Mátraverebély-Szentkútnak. Nem csupán
országon belüli ügy ez, hanem a népek
közötti feszültség oldója is egyben.
Zarándok sereget verbuváló ünnepi
találkozó
Erdélyben a sokunk által már többször is
átélt csíksomlyói együtt
imádkozás,
ahol katolikus hívőként Mária
országában vallhatjuk magunkat, annak ellenére,
hogy egyes kalandorok, médiaguruk megtagadják annak
létezését.
S
ha tovább lépünk a szomszédos
államhatárokon, Franciaország,
Portugália és még számtalan más
ország mondhatja a maga módján ugyanazt
magáról. A "nagyasszony" kivételes rangot jelent.
Ez a mi népünk
kitüntető ajándéka a Boldogságosnak. Hiszen
jogunk van bármely népviselet
ruhájába is öltöztetni Máriát,
mint ahogyan a betlehemi jászlakból is
kivilágít
az adott nemzeti sajátosság.
Történelmünkbe
belepillantva, láthatjuk,
kik voltak a magyarság "nagyasszonyai", akiket megillet e
kiemelt
rang. Kik adták össze annak a magyar főkötőnek
ékeit, amellyel Máriát
megtiszteljük? Sarolta, Géza fejedelem, Gizella (első szent
királyunk felesége)
az elsők között van a választott nagyasszonyok
sorában, de nem felejthetjük
Szilágyi Erzsébetet, a Munkács várát
védő Zrínyi Ilonát, a gödöllői
kastélyban
lakó Erzsébet királynét sem.
Kivételes női értékeiket foglaljuk be az
elképzelt
gyöngykoszorúba és október 8-án
lélekben Mária homlokára helyezzük.
Így lesz ez a
Mária ünnep igazi
magyar ünnep. Ünnep, ahol egy erkölcsileg
megfogyatkozott, az anyákat nyíltan
becsmérlő országban sürgeti a nők, az
édesanyák tiszteletét, nagyasszonyaink
emlékét idézve, és
példáját felmutatva az értékrend
válságban szenvedő,
anyagelvű világunknak.
(B.L.nyomán)
(Elhangzott a Vasárnapi újság 2005.08.28-i adásában)
..Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán és feküsztök későn, fáradtsággal szerzett kenyeret esztek: de akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget."
A 127 .zsoltár sokszor idézett mondatainak különös csengése van most, az új tanévre való becsengetés előtt pár nappal. Bizony jól tudták már a régiek is, hogy újat, akár új tanévet is (ha utolsót is???), csak Isten segítségével és áldásával tud az ember és ma is vannak olyanok, akik nem feledkeznek el erről, mert tudják, hogy ez az ősi bölcsesség nem idejét múlt tudomány. Ma is erő és reménység van benne, és vigasztalás, meg bátorítás is. Ezért egyházi fenntartású iskoláinkban nemcsak tanévnyitó ünnepélyeket tartanak a következő napokban, hanem Veni sanctékra, a szentlélek úristen segítségül hívó istentiszteletekre is hívogatnak a harangok.
Isten nevében kezdjük az új tanévet, mert tudjuk, hogy emberé a munka, Istené az áldás. Istennek legyen hála, elmúlt az az idő, amikor sokakat megfélemlített és félrevezetett a diktatúra hivatalos uralkodó ideológiája: "a tudomány és a hit nem fér meg egymás mellett. Aki képzett és okos, az nem lehet vallásos, aki pedig hívő ember, az csak ostoba és maradi lehet". Ha hivatalos állami ideológiaként már nem is emlegetik ezt az ostoba mondatot, de azért sok kortársunk gondolkodik így ma is.
A szekularizáció, az Istennel nem számoló, rendjével nem törődő libertinista korszellem és életforma hatása alól kevesen tudják kivonni magukat.
IIyen lelki-szellemi környezetben különösen fontos feladata egyházunk iskoláinak is, hogy fiataljaink ne csak kimunkált emberfők legyenek, hanem úgy ismerjék meg a teremtett világot, hogy a feltáruló titkokon túl megismerhessék Isten teremtő hatalmának valóságát, és szeretetének csodáját is. Az ősi tanítás, az ora et labora, imádkozzál és dolgozzál igazságát felhasználva úgy is mondhatjuk ezt, hogy Isten rendje szerint az ember életében nem szakadhat el egymástól az oratórium és a laboratórium. Az ötven évvel ezelőtt meghalt Albert Einstein, az egyetemes tudomány egyik óriása mondta:
"Nem tudok elképzelni olyan eredeti tudóst, akinek nincs mély hite".
A szituáció talán kifejezhető egy képpel: a tudomány vallás nélkül béna, a vallás tudomány nélkül pedig vak. De idézhetünk egy másik Nobel-díjas fizikust is:
Max Planck szerint, ha valaki csak belekortyol a tudomány poharába, hitét is elveszítheti, de ha kiüríti a tudomány poharát, akkor a mélyéről Isten arca mosolyog rá. Még egy fontos kérdésről szólnunk kell itt. A tanévkezdés izgalmai közben különösen is ránk nehezedik tragikus demográfiai helyzetünk terhe.
A születések számának fokozatos csökkenése, és mindaz, ami ebből következik. Iskola bezárások, és összevonások, pedagógus-elbocsátások, elöregedő népesség, s végső soron fogyó nemzetünk sorskérdései. Talán még nincs túl késő, talán. De hogy valóban ne legyen túl késő, ahhoz sokaknak meg kellene hallania a már idézett 127. zsoltár szavait. "Bizony az úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét." Kedves hallgatóim! A ránk mosolygó, a szíve titkait Jézus Krisztusban feltáró Isten arcát saját erőnkkel, önző tudálékosságunkkal nem fedezhetjük fel. Sok minden, a bűn ezernyi következménye, a ránk nehezedő terhek, a természeti katasztrófák, a sokarcú emberi szenvedés eltakarja előlünk.
Éppen ezért olyan fontos, hogy a tanév kezdetén, de nemcsak most, hanem életünk minden napján is segítséget kérjünk tőle, aki megígérte, hogy mennyei atyátok ad szent lelket azoknak, akik kérik tőle. Veni sancte spiritus, jöjj, Szentlélek Úristen.
Ittzés János Püspök
Azon szerencsések közé
tartoztam, akik elmehettek erre a
zarándokútra, ami augusztus 11-től 22-ig tartott.
Mi, vadkerti fiatalok már augusztus
5.-én elutaztunk
Németországba, Günzbugba, ahol a Kolpingos
testvércsaládok fogadtak Német
barátaink nagyon érdekes programokat, szerveztek
nekünk és szép helyekre vittek
el (pl.: Neuschwanstein kastély, Ulm, Breitache Canyon,
struccfarm). Innen
augusztus 11.-én átvittek Schwabmünchenbe, ahol az
előtábor volt. Itt a
Dél-afrikai, az Indiai, a Sri-lankai és a német
fiatalokkal ismerkedhettünk
meg. Ez igazából lelki ráhangolódás
volt a Kölni találkozóra, illetve, hogy a
különböző nemzetiségű fiatalok közelebb
kerüljenek egymáshoz. Részesei
lehettünk sok jó programnak és
kirándulásnak. Majd elérkezett a nap mikor
elindultunk Kölnbe a Világifjúsági
Találkozóra. A fő esemény a pápa
érkezése, a
virrasztás és a pápai mise volt. Be kell vallanom
ennyi embert, még nem láttam
egy helyen. Jó volt látni, hogy a mai világban a
fiatalokat a hit így össze
tudja tartani, és össze tudnak gyűlni közel egy
millióan, hogy
"találkozhassanak" a pápával és együtt
imádkozzanak Vele. Az egész
találkozó zárása a pápai mise volt,
amit XVI. Benedek pápával való közös
virrasztás előzött meg. A mise alatt éreztem azt,
hogy mennyire jó hogy akkor
ott lehettem.
Mindannyiunk
fáradtan érkezett haza, de nagyon sok
élményben gazdagon, amit szerintem nem
fogunk elfelejteni. Különböző szervezetek
képviseleteként (Kolping, Egyházmegye,
Egyházközség) 16 vadkerti fiatal volt tagja a 3000
fős magyar zarándok csoportnak.
Örülök, hogy elmehettem és
köszönöm mindenkinek, aki ebben segített, hogy
ott
lehessek.
Kata:)
Már szombaton nagy volt a nyüzsgés templomunk körül. Szorgos emberi kezek fonták fűzérbe a verejtékes munka áldott gyümölcseit, hogy másnap körmenet keretében tegyenek tanúságot a világ előtt élni akarásukról. Színes népviseletek, egyesületi jelképek és a termények sokaságát még az égiek is nézni akarták, így közben jártak egy kis esőszünetért, de biztos, hogy csodálva figyelték az új balassagyarmati plébános, dr .Stella Leontin tanévkezdeti tanúság tevő tanítását.
A bevezető mesébe illő, a mában is valós történet, melyben a Jóisten körül összegyűlt erény angyalain keresztül tartott tükröt elénk, bennem mély nyomokat hagyott. Mint hallhattuk, együtt örvendezett az igazság, a hűség, a jóság, a becsület, az irgalom, a hit, remény, szeretet angyala, s még egy kis vézna angyalka a sarokban is szemét lesütve vetett egy-egy pillantást az előbb felsorolt társaira.
Az együtt örvendező csapatnak egyszer csak feltűnt e visszahúzódó, sokunk számára elfelejtett személy."Ki vagy te? Hogy hívnak téged?" -kérdezte a vidám angyalkórus. "Én a HÁLA angyala vagyok, azé a háláé, melyből oly kevés van lenn a Földön. "Kedves barátom, aki e sorokat most olvasod, belegondoltál-e kijelentés lesújtó valóságtartalmába? Ha nem, hát megteheted most, melyhez segít a meséhez fűzött, a megszólaló mobiltelefonos való világunkból vett példa.
Gondolkodtál-e azon, milyen hálás lehetsz Istennek azért, hogy a háborúkban elesett embereknél nagyobb számú meg nem született ember ellenére Te élsz? Nem egyszer kapsz testvéreden keresztül meg nem érdemelt ajándékot, amit e világ mintájára jogosnak vélsz. Hála él-e szívemben, hogy van családom, melyben embereket bízott rám, engem pedig rájuk az Isten?
Él-e hála a szívemben, hogy van hitem, és mindenkor belekapaszkodhatom az Istenbe? Tudom azt, hogy a földi órám lejártával nincs vége az életnek. Az Úr egyik kezéből a másikba helyezve megadja a személyes találkozást azokkal, akiket már régen utolsó útjukra kísértünk. Meg tudjuk köszönni a szentélyt díszítő terményeket itt és most, amikor a mise kezdetétől már több millió ember halt éhhalált a világ másik oldalán.
A 21. század legnagyobb halálokozója, nem a rák és nem AIDS, hanem a kevés szeretet, rossz elosztás és magas fokú harácsolás következtében létrejött nélkülözés.
Adjunk hálát e jó magyar földért, a reménytelennek tűnő helyzetben is, a jövőbe tekintő, dolgukat végző munkás kezekért, hogy sok év múlva is hálát adhassunk mi és a bennünket követők.
"egy krónikás 2005. augusztus
28-án"
"Te, Isten embere törekedj az igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre. Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az igaz hitvallást."
1 Tim 6,11-12.
Luteránus Péter vagyok 1976-ban születtem Szegeden. Iskoláimat Szegeden végeztem. 1997-ben érettségiztem, majd megkezdtem felkészülésemet a papi szolgálatra Vácon és az Egerben a szeminárium papnövendékeként és a Hittudományi Főiskola Hallgatójaként.
2002. június 22.-én szentelt diakónussá a Váciegyházmegye szolgálatra Keszthelyi Ferenc megyéspüspök atya, majd egy év eltelte után részesültem a papszentelés kegyelmében Beer Miklós püspök atya kézfeltétele és szentelő imádsága által. 2003. augusztus 1.-i hatállyal káplánnak nevezet ki Püspök atya Abonyba. 2005. augusztus 10.-i hatállyal kinevezett Érsekvadkerti káplánnak. Számomra a szentelési jelmondatom a papi szolgálat lényegét foglalja össze, Isten és az emberek szolgálatát.
Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ennek maradéktalanul eleget tudjak tenni, amelynek alapvető feltétele, hogy a hívő és a pásztor munkájában egymással egyetértésben harmonikus kapcsolatot alakítson ki.
Szeretnék olyan jó pap lenni, hogy a
hívek minden alkalommal
lélekben megújulva lépjenek ki a templomból
és ne elhagyják a közösséget, hanem
az eddig hitükben ingadozókat meggyőzzék a
közösség összetartó erejéről.
Remélem,
hogy ebben a Jó Isten áldása és a
hívek jóindulata fog segíteni.
...A sors furcsa
Szeszélye folytán nekem jutott az a
feladat, hogy 2005. augusztus 15-től további egy évre,
2006.augusztus 15-ig az
intézményt igazgatóként
irányítsam, vezessem: magam, magunk mögött
hagyva 5 év
küzdelmét, eredményét.
A nyár
folyamán olvasható volt
egyházközségünk Internetes
oldalán, a Vadkerti Harangok
hasábjain
és egyéb
helyeken kövér betűkkel kiemelve a kérdés:
"Lesz-e változás?" Mielőtt
megválaszolnám, visszakérdezek:szükség
volt változásra? Milyen jellegű, milyen
mértékű változást igényeltek
és kik iskolánk életében? Diákok?
Pedagógusok? Szülők?
Fenntartó? Az életben sokan rendkívüli,
komoly és kiváló tettekre készülnek,
azonban
annyi erejük ill. tehetségük nincsen, hogy a
következményeket is elviseljék.
"Az
élet
bölcsessége ugyanis abban áll, hogy a
következményeket helyesen meg tudjuk
ítélni!"...
...Óvatosan
tekintgetve magunk körül látjuk: a
változás s
annak mértéke szembetűnő! Az elballagott nyolcadikosok
és a márciusban
beiratkozó elsősök számából kiindulva
82 diákunk várta volna szüleivel,
tanáraival a tanévkezdést a mai napon.
Lakóhely változtatás, a Petőfi Sándor
Iskolába való tömeges átiratkozás
következtében a mi iskolánk
tanulólétszáma 56
főre csökkent.
A
távozó diákok- szüleik
döntését tudomásul véve, az itt
maradottaknak, a "helyükön maradottaknak" mondanék egy
rövid mesét
egy csavarról.
A
tengerjáró hajó gerincében volt egy kis
csavar, parányi.
Több hasonló kis csavarkával acéllemezeket
tartottak össze.
Az
Indiai-óceán kellős közepén a csavarnak elege
lett a
szolgálatból. Elhatározta, egyszerűen kilép
a gépházból, és világgá megy.
Amint
csavartársai meghallották, így szóltak:
Akkor mi is veled
megyünk. Tényleg, amikor a csavar
kiszabadult a menetből, vele együtt a többiek is, az
egész gépezet
beleremegett. Jöjjön meg az eszed és maradj a helyeden
-kiáltották az
acéllemezek. Ha nincs senki, aki összetart bennünket,
végünk van. A szándék,
hogy a csavar el akarja hagyni a helyét, hamar elterjedt. A
hajó minden zugában
erről beszéltek. A hajó részeinek recsegő hangja
nem hagyott kétséget a felől,
milyen bajt hozhat nyakukba a kis csavar. A lemezek, gerendák,
még a legapróbb
szegecskék is értesültek a hírről, és
egyhangú üzenetet küldtek a kis
csavarnak:
Ha kilépsz
közülünk, vesztünk hamarosan bekövetkezik,
elveszünk és soha nem mehetünk
haza.
A kis
csavarnak tetszettek ezek a szavak és rájött
mennyire fontos a jelenléte. Közölte
az érdekeltekkel, hogy a helyén marad. Azon szülők
előtt, akik gyermekeik számára
a mi iskolánkat választották iskolául, s
azon dolgozók, pedagógusok előtt, akik
vállalták ezen tanévre e diákok
oktatását, nevelését,
terelgetését, gondozását,
ügyes-bajos dolgaik intézését, meghajtom
fejem! Meghajtom fejem a bátorságuk, a
kitartásuk, a hitük, a lelkesedésük, a
támogatásuk és a segíteni akarásuk
előtt!!!
...A mai
ünnepélyre készülvén sokat gondolkodtam
azon, hogy
e tanévet milyen gondolatok átadásával
indítsam útnak. Az ÚT fogalmáról
2002
őszén, egy konferencián elhangzottak jutottak eszembe,
melyeket Önöknek
átnyújtva ajánlok továbbgondolásra.
Mindannyian útépítők vagyunk, s nem
mindegy, milyen úton közlekedünk. Nemcsak a
közlekedési eszköz fajtájától
függ,
milyen gyorsan tudunk haladni, hanem az út
minőségétől is. Mi kell az
útépítéshez? Sokak szerint, ami a
háborúhoz: pénz, pénz, pénz. Nem
mintha nem
akarnám tudomásul venni az élet
realitását, mégis más szempontot helyezek
előbbre. Aki utat épít, annak ismernie kell a
célt. Sőt ismernie kell a kiindulási
pont és a cél közötti domborzati és
geológiai viszonyokat is. Ugyanis csak az
tud eredményesen nevelni, aki tudja, hová akar eljutni,
és ismeri a célhoz vezető
utat is! Tovább megyek: ismerni kell a lélek minden
rezdülését! Az utak mellé
kellenek jól látható jelzőtáblák,
melyek irányt mutatnak, veszélyre figyelmeztetnek.
Az utakon, még a lelki utakon sem egy irányba halad a
közlekedés. Bizony van
szembejövő forgalom is! Előfordulnak balesetek, sőt
frontális ütközések is.
Ezért nagy mindannyiunknak, mint embernek (mint szülőnek,
mint tanárnak, mint lelkipásztornak)
a felelőssége.
Kívánom,
hogy e tanévben is megfelelhessünk hivatásunknak: a
ma oly ellenséges korszellem ellenére ne
veszítsük lendületünket,
bátorságunkat, bizalmunkat, hitünket és
szeretetünket! "Ott legyünk igaz
emberek, ahol vagyunk, s azzal a helyzettel vessünk számot,
amiben vagyunk,
ill. amibe kerültünk."
Kedves Gyerekek!
Végezetül idézni szeretném Babits
Mihály egy csodálatos
versének néhány sorát:
"Tudod, hogy érted történnek mindenek-, mit
búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
És hozzád szól, rád tartozik, érted
van minden dolog
A te lelkedért...
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és
tengereket,
Hogy benned teljesedjenek,- s korok történetét
szerezte
meséskönyvedül-, s napba
mártotta ecsetét,
Hogy kifesse lelkedet!"
Segítsük mindannyian diákjainkat, hogy bennük,
teljesedjenek
a teremtés csodái"!
Nagyné
Kristók Mária
igazgatónő
Mátyás az igazságos király! Zúgta a tömeg 1458-ban, mikor Hunyadi Mátyás fejére került a korona. Az est során sorakozott fel a nép a Duna mellett, Mátyás a püspöktől vehette át a díszes magyar koronát, és palástot. Persze nem adjuk mi a koronát csak úgy valaki kezébe! Előtte hosszas ígéreteket, fogadalmakat tétettünk Mátyással, hogy megvédi az országot, hogy kiűzi a törököt, hogy felszámolja a szegénységet, hogy kordában tartja a Sólyom őrsöt. A koronázás fontos mozzanata a karddal való égtájak felé suhintás technikai okok miatt elmaradt, mert Füles még nem értette meg a lényegét Éljen a király!
Mátyást a trónra segítettük, s hogy hű katonái lehessünk sorozáson is túlestünk. A sorozás szinte mindenkinek sikerült csak egy ember neve mellé került "SELEJT" minősítés, ugye drága Fülesünk?
Gratulálunk Kovács Andinak, aki egy ezermester bicskát nyert a tábori játékok egyikével. A játék célja az volt, hogy megismerjük egy kicsit egymást. Mindenki kapott egy tesztlapot és ki kellett deríteni, hogy ki mihez ért, mit tud, mit szeret, szemüveges-e, vagy áprilisban született. ..alá kellett íratni, s gyorsan leadni Reninél. Ez Andinak sikerült a leggyorsabban, persze nem hagyhatjuk ki a sorból Kinizsi Pál urunkat sem, aki önmaga kezdte kitölteni a sorokat. Mindenki futkosott a másikhoz, mint a mérgezett egér, s most nem volt ciki bárkit is megszólítani. Kérdésem mi izgatta jobban a sereg fantáziáját a bicsak avagy a másik megismerése? Nem kell válaszolni.
Mátyás nem tűrhette, hogy a fekete sereg tagjai csak a kardforgatáshoz értsenek, ezért kézmíves továbbképzésre küldte őket. Persze a sereg egyes tagjai ezt nehezményezték, nem való az ő kezükbe csak kard, de a zsold meggyőzte őket A leányok az izgalmas elméleti beszélgetés után ékes agyagozásba fogtak. A temérdek hurkák legyártása után kerekítette ki-ki a maga kis edénykéjét. Készült füles bögre, aminek a füle csak hosszas imák után maradt a helyén, kis kosár, s pohár. A mintákat különböző trükkök segítségével rajzolták, melyek persze szigorúan titkosak!
A legények tutajkészítésbe fogtak, na, de nem fából, hanem gyékényből. A minekeztcsinálni című arckifejezés után azért folyt a munka, s egymás után fonódtak a gyékényszálak, az ügyesebbeknek vitorla is készült. S az est leszálltával az elkészült tutajok a patakban versenyezve mérték össze lóerőiket. A tavaly füstbe ment gyilkosos játék, idén megmozgatta a táborozók agytekervényeit. Mindenki tudni akarta, hogy ki a gyilkos. De persze nem azért, hogy négyszemközt elbeszélgessen vele hanem azért, hogy övé legyen a nyeremény. Mivel idén a túlélő egy nem is akármilyen bicskát kapott volna. Épp ezért mindenki nagy vágyat érzett a szuper kés iránt. A nap végeztével mint kiderült: nyertes nem született: túl sokan maradtak életben. A gyilkos személye azonban nem maradt a homály leple alatt Hegedűs Bence gyilkolázta előszeretettel a sereg tagjait, támadását 6-an élték túl, nekik is gratulálunk! A tábor lakói, hogy agysejteinek számát növelhessék, előadásokat hallgathattak meg. Volt itt minden!!! Egyik este még egy UFO is megjelent Valent Niki személyében, majd terroristák lepték el a tábort és el akarták vinni Mátyást, de tervük kudarcba fulladt, mert egy hős vitéz megmentette a királyt.
Majd egy másik
este Dr. Csemus
Imrével beszélgettek az Árva bandérium
betegei volt szappanopera függő, depis,
alkoholista és egy megszállott játékos, ja
és Micimackó. Egy divatbemutatót is
megnézhettünk, ahol Mátyás király
udvarbeli ruháit nézhettük meg. Rap Roli
személyében pedig meghallgattuk a Kolozsvári
bíró mesét. Visegrád, vár, kardok,
sodronying, bitófa, kerékbetörés hát
ilyen szavak és tárgyak cikáztak a
Salamon-toronyban
tartott élő történelem óránkon, ahol
egy igazi lovag volt a tanárember. Nem
feleltünk és nem fegyelmeztek minket, az az igazság,
hogy nem is kellett, mert
mindenki tátott szájjal ült és figyelt. S azt
hiszem az egészben az volt a
legjobb, hogy utána mi is mindent felvehettünk és
kipróbálhattunk: milyen
érzés, ha nyakunkon a hurok, milyen súlya van egy
sisaknak, s hogy milyen
kényelmetlen a kaloda.
A fekete sereg
kiképző tábora az
óriás túra hősies véghezvitelének
köszönhetően abban a különleges
megtiszteltetésben részesült, hogy a király
saját fürdőjét is meglátogathatta.
(persze mindenki csak ezért állt be a seregbe )
Így heje-huja dínom-dánom, nem
maradt el a strand idén nyáron ! Sőt a gyilkos
ármánykodásának túlélői
fagylaltot is nyaltak, s mivel mindenki túlélte 70
gombóc fagyi vándorolt a
seregbe, aztán akinek a zsoldja engedte gofri vagy palacsinta
még
utánpótlásként érkezett.
Bátorságunkat
bebizonyítottuk,
hiszen a Horror erdőben tanúbizonyságot tettünk,
bátor vitézek lettünk. Freddy
bácsi nem rémített meg minket, Kovács doki
kobold talányát nem fejtettük meg,
de ftilünket még se nyeste meg. Visszatérve a
talányra, mennyivel is száguld a
töketlen denevér?
Azaz a nőstény
denevér? Kedves
Ádám, örülünk, hogy nem
kérdeztél vissza, mert lehet, hogy fülednek
búcsút
inthettél volna!
Tudomásunkra
jutott, hogy az
1028-as számú Néri Szent Fülöp
Cserkészcsapat táborozásakor a konyhás
nénik
valamitől féltek ???? De mitől??? mi ezt is kiszimatoltuk.
A félelem oka
a rettenetes
ravaszdi vörös róka volt. A konyhás
nénik a róka elől menekülve a sátor helyett
a biztonságos kocsit választották esti
alvásukhoz. A táborban tudomásunk
szerint senkinek nem esett baja a konyhás nénik pedig
már otthon alusznak. A hű
katonák ápolták kapcsolataikat, ezért
beindult az Udvari Teleház. Levelek
mentek, barátságok kötettek, s a kamu levelek
célba is értek, melyekben erősen
érdeklődtek: szereted a Zsigulit? És a
Ferencvárost? Dr. Kovács Eszternek a
tábor ideje alatt egy szabad perce sem volt, na jó volt
neki egy ici-pici. A
gyerekek mindenféle kisebb vagy nagyobb panasszal fordultak
hozzá. Gyógyított
hasfájást egy injekcióval, sérült
lábat, vízhólyagot és hagy ne soroljam,
hogy
még mit. Még jó, hogy van a csapatnak egy ilyen
jó orvosa. Egy hajnal (amikor
nem a Hattyú őrs őrködött) ellopták a
zászlót. Rolcsi, amúgy is erős hangjával
felverte a tábort és tudósította a
híreket, miszerint a zászló nincs meg, de
kaptunk egy levelet, amin ez a szó állt:
TISZTÁLKODÁS.
Rolcsi hangos
gondolkodás után a zászló
keresésére indult. Már kezdtünk
örülni, hogy egy
darabig csend lesz. Amikor is visszajött Rolcsi azzal az
örömhírrel, hogy
MEGVANAZÁSZLÓ!
Mivel a sátrak
a 0. napon fel
lettek verve, az őrsöknek nem kellett ezzel bajlódniuk.
Ezért több időt
fordíthattak sátraik környékének
szépítésére. Sok érdekes dolog
készült:
cipőtartó, fogas, ruhaszárító,
Lavórtartó, sőt néhol asztal és pad is.
Augusztus 14-én vasárnap Mátyás
egész udvara ünnepi szentmisén vett részt.
Mátyás fekete seregének a legjobbak
közül választott cserkészpapot.
Ámuló és
bámuló tekintetek hada sorakozott a padokban, s a sereg
itt sem maradt tétlen
ministrálásban és felolvasásban tettek
szolgálatot. A szertartás végén a sereg
egy saját készítésű képpel mondott
köszönetet, majd hüvelykujjainkon át
összekapaszkodva mondtunk búcsút
egymásnak. Az utolsó napot egy felejthetetlen
vacsorával zártuk. Az őrsök
középkori tálcákról ettek. Az
étkezőt pedig sok-sok lampion és gyertya
világította ki. Amíg várni kellett a
vacsira a Hattyúk szórakoztatták a
sereget. De mint kiderült nem hiába kellett várni a
konyhás nénik kitettek
magukért és ízletes középkori
vacsorát varázsoltak asztalunkra, s ahogyan akkoriban
egy tálból ettünk. A bűnösnek lakolnia kell! A
zálogok gyülekeztek, a bandérium
parancsnokok saját tárgy bevonásával
büntették a katonákat, melyeket az utolsó
napon lehetett kiváltani. Persze akadt jó pár
elveszett holmi is. Így
kerülhetett sor arra, hogy Matyi hosszas gyakorlás
után szerenádot adott
Evelinnek, hogy Hegedűs Peti táncra perdítette
Rékát, hogy Zsófi fennhangon
kiabálta, hogy Édesapám, de nagy szamár
lánya van, ékes kukorékolást követően,
hogy Rolcsi és Arni versenyt ültek a
kétszemélyes wc-ben, hogy Lili
cigánykerekezett, hogy Valent Niki beedzette magát a
Maratonra egy kis
futással. A tábort egy óriási
tábortűzzel zártuk, melynek során
Mátyás király
volt a ceremóniamester. A hatalmas tűzben (ami nem is
akárhogyan gyulladt meg,
tényleg hogy is?) elégettük minden
bosszúságunk, amit a 7-8 nap során hagytunk
belénk költözni, s a tűz lángját
szívünkbe zártuk, hogy oly nagyon égjen
bennünk a cserkészlélek, mint az a tűz, hiszen
"Isten tudja, mikor látunk
megint ilyet."
Hattyú őrs
Július
utolsó napjaiban útra keltek az ifisek
néhány
borsosberényi fiatallal és Varga Péter
atyával egy közösségben, és a
Felvidéken, Szlovákián átkelve
Lengyelországba tartottak. Szálláshelyük a
hit
zarándokhelyén, Czestochowában volt, ahol a magyar
szó oly természetes volt
számunkra, mintha Szentkúton lennének. Már
érkezésükkor megszólalt
szívükben:
"Szent helyen álltok!" A kegykép előtti esti
imádságban nem volt
érezhető a babiloni büntetés, a nyelvek
különbözősége, a lengyel imádságok
magyar
szívekből is szóltak, egy volt a szíve-lelke
lengyelnek, magyarnak, szlováknak,
osztráknak, angolnak, olasznak. Megható pillanatok
voltak, mikor a tized
rózsafüzér üdvözlégyei
más-más nyelven csendültek fel, azokon a nyelveken,
melynek népei ott voltak a Fekete Madonnánál.
Így köszöntötték fiataljaink is egyik
este, magyarul a magyarok Pártfogóját, aki sose
veszi le kezét drága hazánkról.
A szent hely után a borzalom helyét keresték fel.
Az auschwitzi (halál)tábor borzalmát.
Az emberiség nagy bűnét, amiért folyamatosan
engesztelnünk kell, ami sok-sok
kérdést és fohászt indíthat el a
szívekben... miért, hogyan lehetséges,
bocsáss
meg érte Teremtőnk! Az ember természetes
reakciója, hogy szabadulni akar a múlt
bűneitől, a rossz emlékektől, a tábor mégis
újra és újra felidézi:
"emlékezzünk rá, hogy soha meg ne
történjék még egyszer?"
Aztán
fiataljaink a fiatalok pápájának
szülővárosát
látogatták meg, sétáltak azokon az
utcákon, ahol a kis Karol szaladt
kisfiúként. Wadowice (és egyébként
az egész vidék) emlékezet arra -képben,
táblában, szoborban stb. -, hogy Jana Pawla II.
"közülünk való..."
Péter atya jóvoltából szeretett
Szentatyánknak nemcsak útjait jártuk be ezen a
tájon, hanem megkóstoltuk kedvenc
süteményét, melynek azóta a
világhírű pápai
krémes nevet adták.
A pápai
szülővároska után, a csodás Krakkóba
vett szállást a
kis csapat, a tornyok városában. Az este
csendjében járták be, és töprengtek
azon, mily különös egy nap látni a borzalmat
és a csodaszépet, az ember képes
mindkettőre, rajta múlik mit választ...
Néhány, de talán mindegyik fiatal szíve
örömmel és békével telt meg
Krakkót látva, s azóta is csak úgy
emlegetik a
"csodás Krakkó". Hazautazásuk napján
Faustina nővér rendházát és az
Irgalmasság tiszteletére épített templomot
keresték fel, ahol a nemrég
szentelte fel Erdő Péter a Magyar Kápolnát.
Jó volt
Lengyelhonban is otthon lenniük magyar
fiataljainknak. Az ifisek közösséggé vezető
útján fontos állomás volt e
zarándoklat, mely során közelebb kerülhettek
egymáshoz, Istenhez és Máriához, s
talán önmagukhoz is. Éljen a szívükben
mindig az az öröm, ahogyan együtt voltak
az étkezekben a 3,2, 1 –et számolva, a felvételi
eredményét várva, a közös
nevetésekben és az imádságban.
Czinege Julianna
Örömmel közöljük, hogy
ezen a nyáron 14 testvérünk- 4
Kiskunfélegyházán, 10 Vácott -tett
fogadalmat. A Jóisten áldását
kérjük
életükre és kívánjuk, hogy mindig
hűségesek maradjanak fogadalmukhoz.
Mi történt a nyáron?
2005. április 29-től május l-ig kilencen vettünk
részt
Kiskunfélegyházán megrendezett
nőkonferencián, amelyet Hit, Erkölcs, Nemzet,
Hivatás címmel a Női Méltóság
Keresztény Jelenlét program keretében a
KALÁSZ
újraalakulásának 15. évfordulója
alkalmából szerveztek.
2005. május 9-11. néhány testvérünk
lelkigyakorlaton vett
részt Hévízen, ahonnan lelkileg feltöltődve,
megerősödve tértek haza
szeretteikhez.
2005.júniusában
Balassagyarmaton Segítő Szűzanya búcsúján
kértük a Szűzanyát, hogy segítse
beteg Kalász-testvéreinket,
hozzátartozóinkat. Június végén ott
voltunk a Váci
Egyházmegye Eucharisztikus Találkozóján
Nógrádsápon, ahol sok száz
testvérrel
együtt imádkoztunk.
2005. július 2-án ünnepeltük Vácott a
KALÁSZ
újraalakulásának 15.
évfordulóját. Ebben az évben is
népviseletbe öltözve
vettünk részt a Szent Anna búcsún és
sikerrel szerepeltünk a Palóc Népviseletek
Szépségversenyén is.
Augusztus 20-án 25 testvérünk népviseletben
vett részt a
Szent Jobb Körmeneten Budapesten.
Szeptember 11-én Kálvária búcsún
szívesen segítkeztünk a
vendéglátásnál.
Szeptember 17-én néhányan közülünk
ott voltak az
Eucharisztikus Kongresszuson.
Szeptember 24-én a falunapon asszonyaink finom vadkerti
göncöt főztek.
Októberben tervezzük.
Október első vasárnapján Kalász
gyűlés a titokcsere után
(elmaradt névnapok köszöntése!)
Október 9-én zarándoklat
Mátraverebély-Szentkútra.
Október 23-án Tájház szentelése,
majd a Közösségi Házban
ünnepi műsor.
Fellépnek a Kalászosok is!
Mindenkit szeretettel várunk.
A
közelmúltban előadást tartottam a
Kárpát-medencei
kistelepülések tanítóinak, tanárainak
Lakitelken, a Klebelsberg Szabadegyetem
keretében. Arról beszéltem, mindent újra
kell kezdenünk 2006-ban (ha megélik
intézményeink), ha a magyar nép életben
akar maradni ebben az új, zűrzavaros
világban. Valahogy úgy, ahogyan gróf Klebelsberg
Kuno kultuszminisztersége
alatt tette a trianoni tragédia utáni nehéz
évtizedekben. A keresztény
magyarság öntudatát és
küldetését nem elég megfogalmazni és
hirdetni, a felemelkedéshez
pénz (fenntartók!) és akarat
(vészhelyzetben is helytállók) kell minden
szinten.
Magam, mint nyugdíjas pedagógus, azt látom, hogy
minden eddiginél nehezebb feladatok
várnak az új nemzedékre, mert a globális
liberális-kapitalista hatalom most már
leplezetlenül (sokszor közreműködésünkkel az
augusztus végi iskolai lépésekben)
az emberiség legalapvetőbb értékeire,
hagyományaira támad: családra
(házasságból együttélés),
iskolára (anyagi ellehetetlenítés), templomra
(szakkör-helynek) tekintés, kettős mérce a
támogatásban), mert ezek állnak
leginkább útjában az amerikanizált
tömegember, a fogyasztói társadalom globális
elterjedésének.
OKTATÁS és NEVELÉS - ezen múlik most is a
magyarság jövője.
És ha ez az irányzat lesz éltetve a jövőben
is, akkor kimarad belőle a lényeg:
a vallás és az erkölcs tanítása
(Szlovákiában, Romániában már
kötelező). Az
1945-tól felnőlt nemzedék többsége (a 8. az
időszak alatt is működő egyházi
iskola kivétel) materialista, ateista nevelésben
és oktatásban részesült. Így
már az is csoda, hogy a magyarság többsége
ilyen nehéz körülmények között is
megtudta őrizni nemzeti és vallási (50% feletti katolikus
a népszámlálás
szerint) azonosságtudatát, még ha az olykor
hézagos és bizonytalan
keresztelésben és temetésben
megnyilvánuló.
Az iskola erkölcs nélkül nem működik, legfeljebb
gyermekmegőrzésre alkalmas intézmény, mely a
mindenkori felnőtt társadalom és
állam szolgájaként engedelmes és
munkára, fogyasztásra alkalmas
utánpótlást
terem az egyre szűkülő munkaerőpiacon. Az iskolák
megtartása mellett a hit- és
erkölcstan kötelező oktatásának
visszaállítása legsürgetőbb feladat
kormányzati
szinten. Ha ezt elmulasztja, tehet bármit, a jövő nem fog
kedvezni neki, a
magyarságot pedig végképp legyűri a
globális rabszolgaság új, minden eddiginél
ördögibb terve. Nincs értelme vészharangot
kongatni, mert a harangszót elnyomja
a DISZKÓK ÉS PLÁZÁK
agyzsugorító dübörgése "Ne
hagyjátok a templomot, a
templomot s az iskolát" -e gondolat szellemében kell
bátran és öntudatosan
cselekedni, mert cselekedetetek nélkül nem lesz iskola,
és üres marad a
templom.
Sz.Sz.P. "segítségével"
Jaj, de búsan
süt az őszi nap sugára
Az aradi várnak tömlöc ablakára,
Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt,
Ki a tömlöc fenekén ott halálra kész.
Elítélték sorba mind a tizenhármat,
Szőttek fontak a nyakukba ezer vádat,
Elnevezték felségsértő pártütőknek,
Hogy a magyar szabadságért harcra keltek.
S uramfia, az ítélet akasztófa,
Mintha gyáva útonállók lettek volna,
Mintha méltók sem volnának egy lövésre,
Katonához, férfiúhoz illő végre.
Nyílik már a börtönnek [a] vasas zára,
Jertek, jertek, jó magyarok a halálra,
Búcsúzzatok el egymástól
mindörökre,
Úgy menjetek, úgy szálljatok jobb életre!
Aradi vár!
aradi vár! halál völgye,
Híres nemes magyar hősök temetője,
Viruljanak környékeden sírvirágok,
S felejthetetlen legyen hát az ó halálok.
("E dalt a nép készíté és énekli" -a korabeli feljegyzés szerint.)
Vissza az újság tetejére
Ismét
lehetőség nyílik felnőtt testvéreknek, hogy hittan
óra
keretében, beszélgetések útján
növeljék hitbeli tudásukat, megtörve
általa a
globalizálódó világunk
ellenirányú agymosó törekvéseit,
Helyszín a Kolping-ház.
Időpont: minden szerda este 1/2 8.
A Mátraverebély-Szentkúti búcsúra az
autóbusz(ok) október
9-én, vasárnap 1/2 8-kor indulnak a Szent Erzsébet
Katolikus Iskola előtti
térről.
Sportolóinknak jelezzük, hogy a váci Kolping
család
rendezésében november 19-én
asztalitenisz-bajnokság lesz. Bővebb
felvilágosítás
a felnőtt hittanokon és a vasárnapi nagymisét
követő információcseréken
kapható.
A Tóalmáson szeptember 10-én megrendezett
körzeti
focibajnokságon az alábbi eredményt
értük el: Lányaink ismét megnyerték a
tornát, a gólkirálynő pedig Mácsik
Viktória lett. A fiúknak sem kell
szégyenkezniük, hisz a 14 induló csapat
közül, nagy küzdelem után a dobogó 3.
fokára
állhattak fel.
Tervezhetőség végett jelezzük, hogy nemzetközi
meghívás
érkezett Csehországból, a Zsdárban
október 29-én rendezendő, immár 10.
nemzetközi Kolping-focitornára, ahol az eddigi
szereplésünk már éremesélyessé
tette Érsekvadkert képviselőit.
Az öreg paraszt bácsi halálos
betegen fekszik az ágyon. A
család orvost hív hozzá, aki a
megérkezése után rövidesen
megállapítja a
halált. Egyszer csak felül a paraszt bácsi és
azt mondja a feleségének:
Asszony, én nem
vagyok halott!
Hallgass már el
-förmed rá a feleség! - Talán a doktor
úr jobban tudja!