Eucharisztikus szövetség

Óvó keze rajtunk

Szent István királyunk ünnepére készülve

A bizonyosság nagy ajándék. Mert a végeredmény szempontjából szinte mindegy, hogy Szent István királyunk vajon valóban tiszta vallásos buzgalomból, netán utódlási bizonytalanság, esetleg külpolitikai megfontolásokból ajánlotta a Szent Szűz kezébe országát. Bizonyos, hogy neki felajánlotta, s ez közel ezer esztendő óta megváltoztathatatlan tény.

A bizonyosság nagy ajándék. Amióta XII. Pius pápa 1950-ben bizonyossággá tette sokak hitét Mária mennybevételéről, semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy nemzetünk, „e lángoktól ölelt kis ország” a legjobb kezekben van. Még akkor is, ha sokak számára ez manapság babona, szójáték, kegyes hagyomány vagy megmosolyogni való együgyűség. Itt van példának okáért mindjárt a magát főideológusnak idealizáló, pártját egyre inkább bekebelező, nem közakarat alapján uralkodó „vezér”. Ő ugye eldöntötte és a média holdudvartartása világgá kürtölte, hogy Mária levette kezét erről az országról. Igaz, a múlt század közepén egy mámoros hajnalon Nietzsche is Isten halálát vizionálta, aztán tessék megnézni, hol van azóta e birodalmi vezető. Legjobb esetben egy könyvespolc keresetlen zugában, keskeny kötetbe gyömöszölve.

Valahogy így járt ezzel a jóslattá vetített vággyal a hajdani üzletember is. Lám ide vezet, ha valaki csak a munkájának él, és nem mer megállni, ünnepelni. Előbb-utóbb már el sem tudja képzelni, hogy van olyan, aki nem üzleti alapon mérlegel. Van, akit nem a megtérülés, hanem a megtérés érdekel.

A Magyarok Nagyasszonya nem üzletel. A Teremtő sem üzletel. Nem méricskél, nem írja a tartozást a többihez. Őket nem a profi érdekli. Nem a minél előbb kivehető haszon, zsíros osztalék és tiszteletdíj. Egészen másképp gondolkodnak. S talán elnéző mosollyal figyelik, ahogy a képzeletben őket búcsúztató államférfi hogyan kényszerül a maga furcsa búcsújára.

Szűz Mária, az Istenszülő, Magyarország Pátrónája levette volna rólunk a kezét??? Lehet, de csak azért tehette, hogy jobban alánk nyúljon, felemeljen, átsegítsen, amikor arra szükség van. S azután újra fölénk terjesztette védő karját, amikor onnan érkezett a veszedelem. Óvó keze mindvégig, ma is rajtunk, kétségünk nem lehet. Ha másért nem, hát Szent István

érdemeiért, az Ő közbenjárására. A bizonyosság nagy ajándék: a mennybe vitt Boldogasszony nem felejtkezik el édes hazánkról.

„ B.I. 2004- ben”

Vissza az újság tetejére

A Magyar Kolping Szövetség Pályázatai

A Magyar Kolping Szövetség (1035, Budapest, III. kerület, Vihar u. 8.)

pályázatot hirdet a Fogyatékos Támogató Szolgálat vezetői

álláshelyének betöltésére Érsekvadkert és térségében

Ellátandó feladatok:

-        információ és tanácsadás bármilyen ügyben a tartós károsodást szenvedőknek, megváltozott munkaképességűeknek, mozgáskorlátozottaknak;

-        személyi segítségnyújtások: bármilyen gondozásra szoruló idős személy ellátásának szervezése, irányítása két személyi segítő beosztásával (pl. akár okmányok megszerzésében, egészségügyi problémákban segítségnyújtás);

-        szállító szolgálat: a rászoruló emberek (akár mozgássérültek) megsegítésére a szolgálat speciális autójának segítségével;

-        irodai feladatokat ellátni;

-        részvétel a kistérségi alapszolgáltatások kiépítésében és koordinálásában;

-        a szükséges fejlesztési feladatok szakmai és operatív irányítása;

-        részvétel a Magyar Kolping Szövetség szociális tevékenységének, ellátó-rendszerének fejlesztésében.

Pályázati feltételek:

-        az 1/2000. SzCsM rendeletben (3. számú melléklet) az intézményvezető részére meghatározott, szakirányú, felsőfokú végzettség;

-        három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány, vagy egyházi szervezettől annak igazolása, hogy jelenleg is feddhetetlenséget (büntetlen előéletet) igénylő munkakört lát el.

A pályázatnak tartalmaznia kell:

-        részletes szakmai életrajzot, eddigi munkahelyek és ott betöltött munkakörök pontos felsorolásával;

-        iskolai végzettségeket tanúsító okiratok másolatát;

-        az intézmény működésére vonatkozó szakmai elképzeléseket;

-        a vezetői kinevezés időtartamára vonatkozó vezetői programot;

-        személyes elérhetőségeket.

A megbízás időtartama:

      -        3 év, 2006. január 1-től  

Bérezés:

-        a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény szerint, megegyezés alapján.

Pályázat benyújtásának határideje:

-        2005. augusztus 15.

A pályázat benyújtásának módja és helye:

-        a pályázatot a – munkáltató jogkör gyakorlójának – a Magyar Kolping Szövetség világi elnökének, Szilágyiné dr. Szemkeő Juditnak címezve, zárt borítékban, a Szövetség székhelyén lehet benyújtani, „Támogató Szolgálat vezetői pályázat – Érsekvadkert és térsége” jeligével.

A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást nyújt:

Szabó János, az érsekvadkerti Kolping Egyesület vezetője (tel.: 06-30-686-0033)

Varga Péter, érsekvadkerti plébános (tel.: 06-35-340-292, 06-20-99-99-449)

A Magyar Kolping Szövetség (1035, Budapest, III. kerület, Vihar u. 8.)

pályázatot hirdet az

Érsekvadkert és térsége Támogató Szolgálat személyi segítői

álláshelyének betöltésére

Ellátandó feladatok:

-        a Szolgálat vezetőjének útmutatásait követve a tartós károsodást szenvedőknek, megváltozott munkaképességűeknek, mozgáskorlátozottaknak személyi segítségnyújtások (pl. akár otthoni feladatokban, okmányok megszerzésében, egészségügyi problémákban segítségnyújtás);

-        a rászorultakkal való utazás és segítségnyújtás a szállító szolgálatban a szolgálat speciális autójának segítségével.

Pályázati feltételek:

-        az 1/2000. SzCsM rendeletben (3. számú melléklet) személyi segítő részére meghatározott, szakirányú, középfokú végzettség;

-        három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány, vagy egyházi szervezettől annak igazolása, hogy jelenleg is feddhetetlenséget (büntetlen előéletet) igénylő munkakört lát el.

A pályázatnak tartalmaznia kell:

-        részletes szakmai életrajzot, eddigi munkahelyek és ott betöltött munkakörök pontos felsorolásával;

-        iskolai végzettségeket tanúsító okiratok másolatát;

-        személyes elérhetőségeket.

A megbízás időtartama:

-        3 év, 2006. január 1-től

Bérezés:

-        a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény szerint, megegyezés alapján.

Pályázat benyújtásának határideje:

-        2005. szeptember 5.

A pályázat benyújtásának módja és helye:

-        a pályázatot a – munkáltató jogkör gyakorlójának

-        a Magyar Kolping Szövetség „Érsekvadkert és térsége Támogató Szolgálat Vezetője”-nek címezve, zárt borítékban, a Szövetség székhelyén lehet benyújtani, „Támogató Szolgálat személyi segítői pályázat – Érsekvadkert és térsége” jeligével.
 

A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást nyújt:

Szabó János, az érsekvadkerti Kolping Egyesület vezetője (tel.: 06-30-686-0033)

Varga Péter, érsekvadkerti plébános (tel.: 06-35-340-292, 06-20-99-99-449)

Tomka Ferenc könyve az egyházüldözésről

A Szent István Társulat gondozásában – „Halálra szántak, mégis élünk!” címmel – megjelent Tomka Ferenc atya könyve az 1945 és 1990 közötti időszak egyházüldözéséről és az ügynökkérdésről. A könyvben fejezeteket olvashatunk a kor vértanúiról, hitvallóiról, egyházának életéről; és eddig nem közölt titkosrendőrségi fotókat is láthatunk.

A könyv két nagy részre tagolódik. Az elsőben az 1945 és 1990 közötti időszak egyházüldözéséről, a kommunista ideológiáról, a papi békemozgalomról, a koncepciós perekről, az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról és működéséről, és a magyar egyház hitvallóiról, vértanúiról esik szó. A második rész pedig a papi ügynökök kérdésével foglalkozik.  

Arról, hogy mi indította a könyv megírására, Tomka Ferenc így ír: „A döntésre, hogy belefogjak e könyv megírásába, végül egy konkrét támadás-sorozat indított. A médiában, különösen a 2002-es politikai fordulat után, szinte hetente megjelent a vád az egyházak és kiemelten a katolikus egyház vezetői ellen. Eszerint az egyház legtöbb vezetője saját hasznát keresve állt szóba a diktatúra funkcionáriusaival, titkosrendőri szerveivel, sőt: az egyházüldöző állam és rendőrség „ügynökévé” vált. Az egyház pedig – folytatta a vád – elzárkózik e kérdés megvizsgálása elől. A múlt rendszerrel együttműködő egyházi vezetők az állásukban maradhattak.”

A könyv célja pedig „az igazságot kereső emberek közötti párbeszéd keresése, és nem a sebek felszakítása” – fogalmaz Tomka Ferenc könyvében. 

A könyv célja egyúttal a hiánypótlás és az ismeretterjesztés is, hiszen a mai egyetemen használatos tankönyvek alig vagy egyáltalán nem írnak a szóban forgó korszakról és annak egyháztörténeti vonatkozásairól. Szerkesztőségünk kérdésére Tomka Ferenc atya elmondta: „Ha Mindszentyről vagy Apor Vilmosról kérdezzük az embereket, mindenki ismeri őket, olvasott róluk cikkeket. De hogy ők hogyan helyezkedtek el a korban, s hogy egyáltalán mi a koncepciós per, arról sokszor alapvető fogalmaik sincsenek. Amikor elkezdtem írni a könyvet, megnéztem, hogy mit írnak erről az időszakról az egyetemi tankönyvek. Kiderült, hogy semmit. Ma a magyarországi egyetemeken azt tanulják a diákok, hogy 1959-től kezdve majdnem teljes szabadság uralkodott… A felnövekvő történészgenerációnak sincs megfelelő ismeretük a korszakról. Nagyon kevés a kutatótörténész, és legtöbbjük tankönyvekből tanult.”

Tomka Ferenc atya egyetemi tanár és plébános Káposztásmegyeren. Teológiai tanárként és kisközösségek vezetőjeként élte végig a kort, az olvasó előtt tehát biztosan hiteles tanú beszámolójából rajzolódik ki az elmúlt évszázad második felében tevékenykedő „föld-feletti” és a „föld-alatti” egyház élete.

Magyar Kurir

Hitoktatói visszatekintés

(részlet Reményik Sándor Szivárvány című verséből)

A tanév során hétről-hétre találkoztunk hitoktatók egymással és a plébános úrral. Minden hétfő délelőtt imádkoztunk a ránk bízott gyerekekért, egymásért, és megbeszéltük aktuális feladatainkat, programjainkat.

Az év során a gyerekekkel részt vettünk hittanversenyen, ahol szép eredményeket értek el. Szerveztünk nekik kirándulásokat, lelki napokat. Részt vettünk osztályonként rózsafűzér imádságon, keresztúton, májusi litánián.

A tavalyi évhez hasonlóan idén is közös kiránduláson vettünk részt mi, hitoktatók Szentendrén, ahol kicsit kötetlenebb formában – Szentendre nevezetességeit megtekintve – beszélgettünk és terveztük a következő hittanos évet.

A plébános úrral azon fáradozunk, hogy a gyerekek megismerjék és megszeressék Jézust, és egyházközségünk tevékeny tagjai legyenek. A számukra szervezett programokon keresztül szeretnénk ezt megtenni. Ezt segítik elő a plébánián tartott hittanórák is.

A szülőkkel is szeretnénk kapcsolatot tartani, hiszen a gyermek számára első élményforrás a család. A gyermek Istenről alkotott képe olyan, amilyet otthonról hoz.

A mi munkánk akkor eredményes, ha épül valamire, ha összefügg a család vallási nevelésével (pl. a család is ünnepli a liturgikus ünnepeket, imádságos lélek kialakítása a szülő feladata stb.), ezért szeretnénk a jövőben többet találkozni a szülőkkel is.

Bartók Ágnes

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Élni és misszionálni az Oltáriszentség erejéből

Nemrég egy papi lelkigyakorlaton az előadó és a résztvevők meggyőzően hirdették, mennyire átalakította egyházközségük életét a szentségimádás. Néhány éve Budapesten még csak egy, ma már fél tucat templom létezik, ahol napközben rendszeres szentségimádást tartanak. A napokban pedig mindazok, akik részt vehettünk Párizsban a nagyvárosi evangelizációs kongresszuson, meglepődve láttuk, amikor az éjszakába nyúló egyházi rockfesztivál több ezer rajongója, a helyi főpásztor invitálására betódult az egyik templomba, hogy ott letérdelve, csendben imádja az oltáriszentséget. Hasonló látvány fogadott bennünket a Montmartre-on, a Sacré Cour-bazilikában is, ahol tizenéves gyerekek átszellemült arccal énekelték a Tantum ergót, és gyakorolták Szalézi Szent Ferenc életeszményét, amit a lelki mester a Filóteában így fogalmazott meg: „Senki nem lehet önmaga vezetője. A bölcs tanácsot kér, mielőtt cselekszik”. Ezek a gyerekek - felnőtteket meghazudtoló bölcsességgel - Krisztushoz jöttek tanácsért.

„A szentségimádás az egyház életének felbecsülhetetlen értéke” - írja II. János Pál pápa az eucharisztiáról kiadott körlevelében, miközben megállapításával csatlakozik elődeihez, Boldog XXIII. Jánoshoz, aki vallotta: „életem problémáira az Oltáriszentségnél találok megoldást”, vagy VI. Pál pápához, aki szerint „az Oltáriszentség képes az igazságosság, az életszentség és a béke szellemében átalakítani a világot”. Boldog Kalkuttai Teréz anyának tulajdonítják a mondást: „Ha az emberek hetente egy órát az oltáriszentség előtt töltenének, megszűnne a világon az abortusz”. Maximilian Kolbe ezt így fogalmazta meg: „A világ minden baját le tudja győzni a rendszeres szentségimádás”.

Sokan úgy érezzük, hogy mára összehangolt támadások célpontja lett az egyház: család- és életellenes törvények, katolikus intézményeket érintő hátrányos anyagi megkülönböztetések... De a hívő ember vajon honnan veszi a mindennapi közéleti küzdelemhez az erőt, ha nem éppen az oltáriszentségből? Aki a napra megy, azt felmelegítik a napsugarak. Aki az Eucharisztiát szemléli, annak egész élete átalakul, de még a környezete is közelebb jut Istenhez.

Több mint véletlen? Az idők jele, hogy az Oltáriszentség évének mottója így szól: az Eucharisztia világosság és élet a harmadik évezredre. Talán lesz egy-egy óránk, hogy történelmünket és egyéni életünket Krisztus világosságában szemléljük. A szeretet szentségében Jézus maga vár bennünket. Ne sajnáljuk az időt, hogy találkozzunk vele.

Papp Tamás

(A fenti cikk az Új Emberben jelent meg 2004-ben, mi a szerző engedélyével közöljük. Eredeti címe: Nem puszta véletlen)

Egy kisebbség vezeti Európát  a szakadék felé

Rocco Buttiglione nyilatkozata a Népszabadságban

Hittanosok találkozója az Eucharisztia évében