„Van pápánk” - adta hírül egy bíboros a Szent Péter téren április 19-én a tömeg hatalmas éljenezésére válaszolva. „..habemus papam!” – hangzott latinul, majd folytatta: „A Római Anyaszentegyház főmagasságú és főtisztelendõ bíborosa, Ratzinger József, aki magának a XVI. Benedek nevet választotta.” Kis várakozás után megjelent az új szentatya is, aki urbi et orbi (tehát Róma városának és az egész világnak) áldást adott, és első szavai ezek voltak: „Drága testvéreim, a Nagy II. János Pál pápa után a bíborosok engem, az Úr szőlőskertjének egyszerű, alázatos szolgáját választották meg pápává. Az a tény vigasztal engem, hogy az Úr csekély eszközökkel is tud munkálkodni, és én mindenek előtt a ti imáitokra bízom magamat. A feltámadott Úr örömével és a folyamatos segítségébe vetett bizalommal haladunk tovább. Az Úr segít majd bennünket és az Ő Legszentebb Édesanyja, Mária a mi oldalunkon fog állni. Köszönöm.” Az első szavak mindig fontosak. Benedek pápánk önmagát szolgának, egyszerűnek, csekély eszköznek nevezte, aki alázatos akar lenni. Bízik az ima erejében, kéri tőlünk. Ebbe a megkeseredett világba örömet akar hozni, Jézus örömét, és Mária segítségében is bízik. És hála van benne, első üzenetét köszönettel fejezi be. Mi is köszönjük őt, Urunk!
Sokan idézik most fel a vele történt eddigi találkozásokat, és jó hallani az őt dicsérő nyilatkozatokat. Jó hallani, hogy II. János Pál jobb keze volt, és szinte minden héten órákon át beszélgettek, tárgyaltak a világegyház ügyeiről. Jó hallani mély emberszeretetéről, kedvességéről, nyitottságáról és kivételes intelligenciájáról. Teológiai köteteinek, tanulmányainak éppoly terjedelmes a listája, mint különböző egyetemektől kapott elismeréseinek, díszdoktori kitüntetéseinek a sora. Nem hivatali tekintélye, hanem személyes tekintélye és világos előadásmódja tette, hogy előadásai zsúfolt előadótermek előtt hangzottak el, könyvei pedig nagy példányszámban érdekelték az embereket. XVI. Benedek pápa négy nyelven beszél, tíz nyelven ért, emellett szívesen játszik zongorán is, kedvenc zeneszerzője Wolfgang Amadeus Mozart.
Mádl Ferenc, köztársasági elnökünk rámutatott: „A XVI. Benedek név választása arra utal, hogy az új pápa - elődeihez hasonlóan - a világ békéjéért, a katolikus egyház és a világ intézményeinek harmonikus együttműködésén kíván munkálkodni. Joseph Ratzinger személyében tapasztalt, bölcs és megfontolt egyházfőt kapott a római katolikus egyház és a világ.”
Új szentatyánknak kívánjuk, hogy mint Szent Benedek, Európa védőszentje, ő is sokat tudjon tenni Európáért, hogy újra az erkölcs és a hit útját járja minél több ember. Jézus Krisztus, akinek ő a földön helyettese, helytartója, álljon mindig mellette és árassza el különleges erejével!
- plébános -
A Vatikán
hivatalos újságja, az Osservatore Romano
címoldalán a következőképpen adták
tudtára a világnak a nagy fájdalmat: „Ma,
április 2-án, 21 óra 37 perckor az Úr
magához szólította a Szentatyát, II.
János Pál pápát. Ez a kép
nagyböjtben készült, amikor a Szentatya, a
betegségtől testében megtörten, de Isten
akaratának teljesen átadva magát,
magánkápolnájában követte a
keresztút szertartását, magához
szorítva Krisztus
keresztjét. A kép alatt a következő szöveg
áll: Itt hagytál bennünket,
Szentatyánk. Életed lángja az értünk
való
fáradozásban lobbant el. Ebben az órába, –
amely számodra dicsőséges, nekünk
pedig fájdalmas –, árvának érezzük
magunkat. De Te fogj minket kézen és vezess
bennünket kezeddel, amely ezekben a hónapokban
szavaiddá vált. Köszönet
mindenért, Szentatyánk!”
Milyen örökséget hagyott ránk? Nehéz ezt felsorolni, csupán néhány gondolat áll most itt gazdag életéből:
- A halál küszöbére érkezett II. János Pál pápa nagy erőfeszítések árán, magántitkára segítségével hátrahagyta utolsó üzenetét. Az üzenetben arra kérte a lengyel nővéreket, akik pápasága hosszú évei alatt segédkeztek mellette, hogy ne ontsanak könnyeket. „Derűs vagyok, legyetek azok ti is” – írta.
- Jelmondata: Totus tuus, vagyis teljesen a tiéd. Valóban előttünk járt Mária-szeretetével, aki megmentette a merényletkor az életét. Életének utolsó mondatával is jelmondatát erősítette meg (melyet lengyelül írt le): „Örüljetek, mert én is örülök, és örömmel rábízom magam a Szűzanyára.” Ebben egész életét is összefoglalta.
- Pápasága kezdetén felvette a II. János Pál nevet, ez önmagában üzenet. XXIII. János, az öreg és vidám pápa meghirdette a II. Vatikán zsinatot, halála után VI. Pál pápa folytatta az egyház megreformálását, I. János Pál a kettejük nevét együtt vette fel, mert az ő munkájukat akarta folytatni, csakúgy, mint Karol Wojtyla, azaz II. János Pál pápa.
- Sok mindenben előttünk járt, sok mindenben ő volt az első:
soha előtte senki nem avatott annyi boldogot és szentet, mint ő. És különösen nem a régmúltból, hanem szinte kortárs-szenteket avatott, hogy megmutassa, ebben a korban is rengeteg különféle ember él Istennek;
soha senki előtte nem ment el a zsidók zsinagógájába, a mohamedánok mecsetjébe, és párbeszédet kezdeményezett a másvallásúakkal; háromszor is összehívta a világ vallási vezetőit Assisibe. Soha senki nem kért annyiszor bocsánatot a régmúlt bűneiért, mint ő, több mint száz alkalommal;
közben az egyház hitéből semmit nem engedett, bátran kiállt az erkölcsi törvények mellett, határozottan elítélte az élet elleni bűnöket, az élet kultúráját hirdette meg, ezzel például elítélte azon országok parlamentjeit, akik megszavazták az abortuszt vagy az eutanáziát. De akár az ENSZ-határozat ellenére is elítélte rögtön az iraki háborút. Ha kellett, megszólalt bármilyen témában;
kihasználta a modern kor lehetőségeit: még olvasni is alig lehetett győzni azt a sok nyilatkozatot, enciklikát, amit a híveknek, vagy csoportoknak írt; könyveket írt, Cd-t adott ki, idős korában tanulta meg kezelni a számítógépet, buzdított rá, hogy használjuk a média új eszközeit; egyszer betelefonált egy élő tévéadásba, ahol még a riporter is könnyekre fakadt ettől;
ő az utazó pápa, több mint száz külföldi útjával. Nem csak várta a híveket Rómába, hanem vitte az evangéliumot. Vitte Afrikába, Kubába és mindenhová;
nem volt megalkuvó. Megrázó volt, ahogyan határozottan, szigorúan és hangját felemelve Szicíliában egy szentmisén azt üzente a maffiának, hogy hagyjátok abba, és térjetek meg. Válaszul papokat öltek meg, és bomba robbant Róma egyik bazilikájában.
- Sokan állítják, hogy nélküle ilyen szépen a kelet-európai átalakulások nem mentek volna végbe. Így mi magyarok is sokat köszönhetünk neki. Bár ez majdnem az életébe került, hiszen 1981-ben merényletet követtek el ellene, és ezzel a harmadik fatimai titok is beteljesedett, ahogyan erről nagypénteken elmélkedtünk (és részben legújabb könyvéről is).
- Nemcsak beszédeivel, cselekedeteivel, írásaival, hanem felhívásaival is minden keresztényt buzgóbb hitéletre akart sarkallni. Ha csak életének utolsó éveire gondolunk, mennyi tömeget mozgatott meg a 2000. szentév alkalmával, sőt már előtte hároméves lelki készületet kért az Atya, a Fiú és a Szentlélek évével.
Sokan azt mondták, hogy mi lehet még ilyen nagyszerű ünnepségek után, mint ami 2000-ben volt az egész világon. Ő tovább fokozta: meghirdette a rózsafüzér évét, csodálatos enciklikákat, leveleket adott ki még sorra, és mi is foglalkoztunk vele (remélem, hogy sokan otthonukban is), és meghirdette az Eucharisztia évét, amit érezni lehetett már az elején, hogy ez pápaságának koronája. Az Oltáriszentség évének közepén járunk, és a Teremtő hazahívta, hogy egy még szebb koronát adjon neki.
plébános –
|
Daczó Árpád:
Csíksomlyó
titka (Babba Mária)
A 2001-ben Csíkszeredában megjelent könyv a magyar Szűz Mária-tisztelet és az ősmagyar Babba Mária-tisztelet összefüggésrendszerében naplószerűen tárul elénk a sok évtizedes kutatás minden stációja, egy gyönyörű papi élet és a Szép Szűz Mária-tisztelet máig érő legendája.. Ez a tüneményes öregember úgy vágott neki a munkának, akár a naiv festők a festészetnek, s a „naiv írók” minden becsületességével és lelkesedésével szolgálja a szent ügyet, egyszerre közölve ismereteket és nyújtva történelmi, régészeti, vallási magyarázatot és lelki táplálékot. Lukács atya egyébként 1957-ben lett a csíksomlyói kegytemplom papja. Ott találkozott először az évszázadok vagy inkább évezredek óta megőrzött néphittel, Boldogasszony kultuszával, a székely-magyar őshit és a keresztény hit találkozásával és egyesülésével a BABBA MÁRIÁBAN, a SZÉP SZŰZ MÁRIÁBAN.
A Mária-tisztelet Szent Istvántól egészen 1945-ig összekötötte a Kárpát-medence magyarságát, a szovjet kommunizmus és ateizmus azonban magára a kereszténység gyökerére vetett fejszét, s nemcsak a Regnum Marianum templomát robbantotta fel, hanem szinte mindazt, ami még Trianon után ellenállt a kozmopolita liberalizmusnak. 1989 után elölről kellett kezdeni mindent, és sokan ördögi gonoszságukban vagy mélységes tudatlanságukban valóban azt hitték, hogy Szűz Mária „levette kezét Magyarországról”. Pedig a kereszténység és magyarság csodálatos lelki egysége a Mária-tiszteletben tűnik fel legcsodálatosabb formában, olyannyira, hogy a magyarság Patrónáját még a protestánsok is illő tisztelettel illetik. Az Isten által megszentelt anyaság tiszteletére nagy szükség is van fogyatkozó nemzetünkben, mely lassan saját földjét és hitét is eltékozolja, s a valódi gyémántot elcseréli hitvány üveggyöngyökre. Az Égi Édesanya vezeti ki a magyarságot a korábbi századok sátáni sötétségéből, a Fájdalmas Szűzanya benne él minden ősi szavunkban, legszebb dalainkban, helységneveinkben, minden lélegzetvételünkben.
Lukács
atya
könyve vitairat is, mert a Szép Szűz Mária
védelmébe perbe is száll a pogány
múlttal és jelennel, nem egy köznapi élettől
idegen, magányos pap fohásza,
hanem egy életigenlő, bölcs öregember vallomása
és hitvallása, s nekünk csonka
magyaroknak még ennél is több: egy
székely hiteles ember beszámolója a
csíksomlyói Madonna titkáról.
Ismertető és köszönet Lukács atya lehet. Már nem kapható könyvét bizony sürgősen ki kellene ismét adni, hogy tovább erősödjék a magyar Mária-tisztelet, hogy a csíksomlyói zarándokok ezrei megértsék, miért kell ott mindenkinek sírnia. Mert ott bizony mindenkinek potyogni kezdenek a könnyei, mint amikor a gyermek rég nem látott anyja keblére borulhat.
Rendelet az Eucharisztia
évében az
Oltáriszentség imádásához kapcsolt
teljes búcsúkról
Részletek:
II. János
Pál pápa
búcsúkkal gazdagította az
Oltáriszentség imádásának
alábbi gyakorlatait:
A szokásos feltételek mellett
teljes búcsút nyerhet
minden hívő, aki áhítattal részt vesz
ünnepélyesen kihelyezett vagy a
tabernákulumban őrzött Oltáriszentség előtt
végzett szentségimádási
ájtatosságon.
Azok a hívők, akiket betegség
vagy bármi más komoly ok
akadályoz abban, hogy templomban vagy kápolnában
meglátogassák az
Oltáriszentséget, otthon is vagy bárhol
elnyerhetik a teljes búcsút, ha minden
bűnös ragaszkodást megtagadva és felindítva a
szándékot, hogy amint lehet,
elvégzik szentgyónásukat és
megáldoznak, lélekben
szentséglátogatást végeznek (azaz
hívő szívvel rágondolnak az
Oltáriszentségben jelenlévő Jézusra
és lélekben
imádják őt), és a Szentatya
szándékára elimádkozzák a
Hiszekegyet, a
Miatyánkot, az Üdvözlégyet, s
hozzácsatolnak egy röpimát a szentségi
Jézushoz
(pl. „Dicsértessék és áldassék a
legméltóságosabb Oltáriszentség most
és
mindörökké”).
Akik ennyire sem képesek, úgy
nyerhetik el a teljes búcsút,
hogy őszinte vággyal csatlakoznak azokhoz, akik a fenti
módokon teljesítik a
szükséges feltételeket; és
felajánlják az irgalmas Istennek betegségüket
és
bajaikat, és szándékukban áll, hogy amint
lehet, teljesítik a teljes búcsú
szokásos feltételeit.
Új időkbe merülve
Titkomban elmerülve
élek, tekintetednek gazdagsága áthatja
lényemet, |
|
De jelenléted nem szűnik
soha bennem |
|
Jönnek majd
tanítványaid - érzik, hogy nem
dobog a szív. |
|
És végleg
beteljesül minden, s a gondolatokat betölti az öröm. |
Kedves Barátom!
Tudom, hogy elfoglalt vagy, mert megértés hiányában a magad alkotta „mókuskerék” működtetése megelőzi a meghirdetett rendezvényeinket. Azt is tudom, hogy a megállás léleképítő, de olyan testi sérülés forrása lehet, mint a gyorsan mozgó járműről történő leugrásnak. Ám ha nem szaladsz el az élet adta „pofon” elől, felnéz rád egy nagy közösség.
Mint már januárban megírtuk március 12-én lelki napot tartottunk, melynek helyszínt templomunk, iskolánk és Kolping házunk biztosított. Mivel nem voltál ott, gondoltam, röviden vázolom a nap eseményeit, hogy magad előtt lásd annak nagyszerű voltát.
Képzeld el! A nap egy nagy meglepetéssel kezdődött. Püspök atyánk a templom körüli nyüzsgés láttán megszakította salgótarjáni útját, és még a megnyitó előtt bejött a „teltházas” templomba. A rendezőktől (zl) kapott infók alapján tudta meg, mi is készül Érsekvadkerten.
Mondta is, hogy öröm tölti el a püspök szívét, mert ebben a forrongó világban, amikor a Felvonulási téren traktorok állnak, ilyen sok ember otthon tudta hagyni saját kis mókuskerekét, hogy az Oltáriszentség évében közösen imádkozzon az erkölcsi mélypont felé tartó, sokat szenvedett nemzetünk megújulásáért. Rövid közös imánk után áldását adta a napi tevékenységünkre, majd Turai János szolnoki plébános atyára bízott bennünket, hogy együtt gondolkodva segítsük egymás lelki előre menetelét az Eucharisztia évében és jegyében. ( Ezt a pillanatot láthattad a Vadkerti Harangok márciusi számában.)
Kezdő gondolatként mondta az atya, hogy az Oltáriszentség táplálék. Jézus oszlik szét bennünk, hogy eggyé váljon velünk. Olyan felismerés ez, melyet matematikai gondolkodással megérteni nem lehet. Nyitott szív és annak megismerési folyamata kell e misztérium befogadásához. Olyan misztérium befogadásáról van itt szó, mely a táplálkozásra épülve mutat túl önmagán. Ugye tudod azt, ha test éhes, annak jelei vannak. A lélek sem alább való, hisz ő is várja a táplálékot. Jelez az a csendes percek idején, ha erőszakkal nem nyomjuk el hangját. Vegyük hát észre lelkünk jeleit és önnevelési céllal is, az Eucharisztia évében, fokozottan törekedjünk részesülni az utolsó vacsora ajándékában.
Minden táplálék Isten ajándéka, melyet oly gyakran kérünk a Miatyánkban is. Vegyük észre, hogy az Isten által adott étel erőt ad, hogy eljuthassunk hozzá, amint a próféta is eljutott Horeb hegyére. Jézus a szentáldozásban eledelül Önmagát adja, hozzánk jön. Ekkor tud belépni életünkbe és szállásra találni, mint annak idején Zakeusnál. S ha Jézus be tud lépni életünkbe, megoldódnak a problémák ugyanúgy, mint az apostolok viharban lévő csónakjának esetében. Fontos dolog, hogy ha hiszünk, hitünk arányában részesülünk az ajándékból. Ugyanazt a Krisztust kapjuk mindannyian. Eggyé leszünk általa, és küldetésünkké válik a közös ügy (egyház) képviselete. Késztetést kapunk az elfogadó szeretet gyakorlására, melyről a kiscsoportos beszélgetéseken is szót váltottunk.
A kis csoportos beszélgetések, melyben a másik személy volt a fontos kezdeti jele egy átalakulási folyamatnak (közösségben lenni, közösségben tenni). Globalizálódó világunknak ez nem érték, sőt a megállásunk, az Istenre figyelésünk tömjénfüstként hat az ördögi körökre. Nagyon szép eseménye volt a napnak az, amikor a szentségimádás keretében az elmondott fohászok közepette, a személyenként kitűzött virágokból kialakult a fent említett misztériumi kép. Távollétedben nem láthattad a kialakulás pillanatit, s ha netalán virágvasárnap sem került látókörödbe, e fekete-fehér fotó alapján képzeld magad elé e ragyogó virág képet és azt a közösséget, ami virágaiból rakta ki a Téged is visszaváró Utolsóvacsorai titkot.
2005. március 21. – „egy krónikás a sok közül”
Április 2-án e felgyorsult világunkban is határozatképes országos közgyűlés keretében került sor a tavalyi mérleg és közhasznúsági jelentés elfogadására. Részleteiben megismerhető az anyag a Kolping újságban és a Vihar utcai székházban. Sor került az alapszabály mai törvényekhez történő módosítására, ami lehetővé teszi a kiemelten közhasznú szervezethez tartozást, az országos pályázatokban eredményes részvételt. Igy lehetőség nyílt (az elnököknek postázták) ismét tagjainknak családos üdülés-támogatás szerzésre, de a NCA program keretében működési pénzek is szerezhetők. Lang Gyuri bácsi tolmácsolásában hallhattuk, hogy milyen aktuálisak ma is a kolpingi gondolatok, majd Szemkeö Judit elnökasszony a család és az otthon szerepéről, a korszellem által tagadottsága ellenére is fontos voltához adott gondolatokat (ház nem egyenlő az otthonnal, egészséges gyermek csak családban születik, a nagymamát sohasem pótolja a Mini Max TV)
- Tájékoztatásul közlöm tagtársaimmal, hogy a személyenként befizetett 4000 Ft-os tagdíjunk 60%-.át a központi alapba utaljuk már 2004-től. Ezért, aki elmaradásban van, vagy nem akar fizetni, kérem jelezze a vezetőségnek, hogy megköszönve eddigi tevékenységét, törölhessük tagjaink sorából, ugyanis csak törlés esetében nem kell az ő részüket is fizetnünk. A tagdíj - szintén a tavalyi évtől - már nem tartalmazza a KOLPING UJSÁG árát. Ezért, aki kér, kérem jelezze heti rendezvényeinken, vagy a 06-30-2317-515 telefonon Molnár Jánosnál, hogy a 200 Ft / példány költséget vállalja.
Május 1-jén majálisra hív a csolnoki Kolping Család. Részletekről az összejöveteleken kaphatunk információt.
Május 13-17. csíksomlyói zarándoklat
Június 4. nyílt családi nap az erdei háznál Sillye Jenőékkel
emjé
Nógrádsápon az Eucharisztia
Éve alkalmából ima- és
zarándoktalálkozót tartunk. A püspök
atya hívja és várja az egyházmegye
papjait, híveit e találkozóra.
Május közepéig tudni szeretnék, hogy kb.
hány busznyi hívőt
várhatunk, kb. hány fiatalt, és még azt is,
hogy kik gitároznának, kik
segítenének csoportbeszélgetésekben stb.
Várjuk ezért minél hamarább a
jelentkezéseket a buszokra a sekrestyében!
A két napos
találkozó
lelki programja:
Június 24. péntek
12:00
Szentségimádás
a templomban.
13:30
Keresztény
Művészeti Kiállítás. (megnyitó az
iskolában)
14:30
Keresztút.
Vezeti: Dr. Beer Miklós püspök úr.
16:00
Szabadtéri
szentmise a Kálvárián.
A szentmisét celebrálja: Beer Miklós
megyéspüspökünk és Dr. Katona
István egri segédpüspök úr.
17:30
Találkozás
az egyházmegye papságával, lelkiségi
csoportjaival.
18.00
alternatív ifjúsági program:
Jelenlét az Oltáriszentség előtt -
játék
19:00
Főtisztelendő
Görbe József atya előadása, a Lourdes-i barlang
előtt.
20:00
Litánia
20:30
Gável-Testvérek koncertje.
21:45
Zászlós-fáklyás
felvonulás a templomba. Szentségimádás
és virrasztás.
Június 25. szombat
Gyerekeknek (óvodás
kortól), fiataloknak korcsoportonként külön
programok!
8.00
Zsolozsma a templomban Kapisztrán
atya vezetésével.
9:00 Zatykó
János OFM atya előadása a Lourdes-i
barlang előtti téren.
9:45
Alternatív
program:
Találkozás az egyházmegye papjaival,
lelkiségi csoportjaival.
Gitáros
énektanulás
Az előadás kiscsoportos
megbeszélése
10:45
Nemeshegyi
Péter SJ atya előadása.
11.30 Az előadás kiscsoportos
megbeszélése
12:00 Ebéd, pihenés
14:00 Dr. Jelenits
István Sch. P. atya előadása.
14.45
találkozások…
15.45
gitárcsoport
közös éneklése
16:30 (kb)
Záró
szentmise. A szentmisét Dr. Beer Miklós váci
püspök celebrálja.
A
Mater Salvatoris
Lelkigyakorlatos Ház szeretettel vár minden
érdeklődőt, különféle
témájú
lelkigyakorlatokra.
Szeretnék pár
lelkigyakorlatot ajánlani, amelyek a közeljövőben
lesznek:
További lelkigyakorlatok
megtekinthetők a www.matersalvatoris.hu
honlapon.
Most este van. A templom
nyitva áll. A
kivilágított szentély, a gyertyák
fényei csalogatják az arra járót:
szentségimádás lesz.
Belépek...
Köhintek egyet-kettőt - remélem
hallják, hogy itt vagyok -, körülnézek,
leülök, előszedem a magammal hozott
könyveket, finoman csörrentve előkészítem a
rózsafüzért. Bólintok az éppen arra
nézőnek: oké, minden rendben, én már itt
vagyok, kezdhetjük.
A tabernákulum
fénye rám világít. Köszöntlek
Uram, Hozzád jöttem. Hogy is kezdjem? Nem tudom,
letérdeljek-e vagy maradjak
ülve? Megszoktam, hogy az Oltáriszentség előtt
letérdelünk, de nekem most úgy
fáj a lábam, kissé még zihál a
mellem, olyan jólesik nekitámaszkodni a padnak.
Igaz, a szivacs kihúzódott a huzatából, hol
lapos, hol púpos, nagyon
kellemetlen rajta az ülés, de ha már nagyon zavarni
fog, akkor letérdelek.
Válogatok a könyveim között, lapozgatok,
keresgélek valami tartalmasat, jót,
hiszen azért jöttem, hogy imádkozzam, hogy Veled
beszéljek. Ha majd kifogytam a
szóból, talán a könyv segít. Vagy
elmondom a rózsafüzért. Mert most már
legalább 30 percig itt kell ülnöm. Szégyen
lenne kivonulni, ha úgy érzem, már
végeztem!
“Miatyánk, aki a
mennyekben vagy...” - Nem
értem, hogy nem veszik észre, hogy a kisszekrényen
hiányzik egy aranycsík?!
Hónapok óta figyelem, állandóan vonzza a
tekintetemet. És a gondolataimat.
(Vajon befejeztem az előbb a Miatyánkot?)
Állandóan elkalandozok.
Mit is mondjak? Tudod
Uram, furcsa dolgok
történnek. Évek óta van nálunk
szentségimádás
csütörtökönként, általában
csak
az idősek jártak. Most pedig minket is figyelmeztetnek, ez
milyen fontos: a Te
közelséged és megtapasztalásod. Már
tudom, hogy nem az a szentségimádás
egyetlen módja, hogy megszokott imáinkat mormoljuk.
Próbálom megfogalmazni a
kéréseimet, de kifogyhatatlanok. S végül is
nem sikerülhet minden vizsga,
minden dolgozat, nem jöhet össze pont nekem a lottó
ötös, talán a köztársasági
elnök sem én leszek. De legalább esne kicsit az eső,
mert nehezemre esik
elkezdeni a kerti munkákat! És még ezeregy
kérés. Talán ezek nélkül el sem
jöttem volna. Elvégre ma is összejött minden,
amit terveztem. Olyan
természetesnek tűnik. Már megköszöntem? Vagy
olyanok vagyunk mi emberek, hogy
adni nehezünkre esik, de hogy mi kapjunk, az természetes???
Egyre többet gondolok
egy szegény, súlyos beteg
öreg nénire, aki egyedül, elhagyatottan élt.
Mégsem keseredett el soha, s derűs
arccal adta át keserves, ám mégis
követésre méltó lelkületének
alapelvét: annyi
mindenért kell hálát adnom, hogy néha nem
is jutok el a kérésig.
Tudod Uram, én
még tanuló vagyok
szentségimádásból. Nehéz
megértenem jelenlétedet. Még távolinak
érzem magamtól
az eucharisztikus, hálás lelkületet. Segíts e
felé tartó utamon, s akkor talán
nem is lesz fontos az aranyfesték - mert föl sem tűnik,
könyveket sem kell
hoznom - hisz tudunk beszélgetni, s talán
fontolgatás nélkül is le tudok
borulni Előtted. S hogy mások is vannak itt? Talán ezt
sem veszem észre.
Hallgatom a csendet, s benne próbállak Téged
meghallani. Csak ülök és nézlek -
mint Claudel a Szűzanyát.
Adj nekem Uram az
öregek hitéből, a fiatalok
tudásából és támogass kegyelmeddel,
hogy tanuló-éveim javamat, később mások
javát is szolgálják. Köszönöm.
Ez volt a mottója annak a
hétvégi lelkigyakorlatnak,
amelyet Böjte Csaba atya tartott Máriabesnyőn. Az
ország minden részéről jöttek
fiatalok, idősek, házasok és
egyedülállók, hogy elmélkedjenek, hogy az
Úrra
figyeljenek pár napig.
Máriabesnyő Lelkigyakorlatos
Háza lehetőséget ad az
embereknek arra, hogy a városok, falvak zajából
egy kicsit elvonuljanak.
Lehetőség van elcsendesedésre, az Úrral
való személyes találkozásra,
szentgyónásra. Csodálatos ez a
Mária-kegyhely, a templom, mind az alsó és felső
egyaránt.
Vadkertről hárman gondoltuk
úgy, hogy részt veszünk
egy hétvégi lelkigyakorlaton. Péntek
délután kezdődött a lelkigyakorlat
szentmisével, ahol Csaba testvér
prédikációjában elmondta, hogy miről fogunk
hallani. Szó volt az Istennel való
kapcsolatunkról, az embertársainkkal való
kapcsolatainkról, félelmeinkről,
szorongásainkról, a vidámságról
és jókedvről,
és Mennyei Édesanyánkról,
Máriáról. Az előadások között
lehetőségünk volt
elcsendesedésre kint a természetben és a
kápolnában is, ismerkedésre,
kiscsoportos beszélgetésekre, amelyeket Csaba
testvér segítői vezettek, akik
Déváról érkeztek.
Csaba testvér egyszerű szavai
mélyen érintettek
bennünket. Sokat mesélt azokról a gyerekekről,
akiket felkarolt, akikkel
foglalkoznak, akiket nevelnek.
Pár gondolatot szeretnék
átadni előadásából: Az
Istennel való kapcsolatunkat elsősorban hála kell, hogy
jellemezze. Mindenhol
az Ő művét látjuk. Ha kimegyünk a
természetbe, ha nézzük a virágokat, a
tájat,
rácsodálkozhatunk, hogy mennyi szépség,
szeretet van abban, aki ezt kitalálta.
Ez a világ Isten túlcsorduló
ajándéka számunkra! Mi pedig nem tudunk ennek
örülni. Nem tudunk hálát adni.
Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Istennek
ezeket a csodaszép ajándékait észreveszem.
Mindezt azért teremtette, mert
szeret bennünket, mert azt szeretné, hogy boldogok
legyünk, hogy örvendjünk! De
van-e bennünk keresztény öröm?
Hálát tudunk-e adni a Jóistennek mindenért?
Minden ember valamilyen céllal
születik e földre.
„Teremjetek gyümölcsöt, maradandó
gyümölcsöt.”- mondja Jézus.
Születésünktől
fogva Isten formál, alakít bennünket a másik
számára. Isten gyümölcsöt vár
tőlünk. A szeretet annyiféle gyümölcsét
lehet tenni. Merjük egymásból a jót a
felszínre hozni. A másik embert próbáljuk
pozitívan nézni, a jót észrevenni,
és
azt dicsérjük. Ne a hibákra figyelmeztessük
felebarátunkat. Tudjuk egymást
akkor is szeretni, amikor nem érdemli meg. Ha pedig
keresztény öröm van
bennünk, akkor tudjuk a másikat felvidítani,
örülni a másiknak. Jót tenni jó.
Merjünk kilépni önmagunkból, és
odafordulni a másik felé. Merjük egymást
szeretni. Az életünkben a legfontosabb dolog a SZERETET.
Mennyei anyánk, Mária
erőt ad nekünk, hogy az Ő lelkületével tudjunk igent
mondani mindenre. Mária
bízott az Istenben, kövessük őt ebben, és
mondjunk igent Isten hívására,
kérésére. Máriának volt ideje
Erzsébetre, útra kelt, több napon keresztül
ment,
hogy találkozhasson vele. A hosszú út után
pedig nem jajgatott, hogy milyen
fáradt, milyen koszos, hanem Magnificatot énekelt. Tud
örülni, örvendeni a
hosszú út után. Nekünk van-e időnk a
másikra? Tudunk-e Magnificatot énekelni?
Járjuk utunkat Mária lelkületével, aki a
Jóistenre bízza saját dolgait. Vannak
feladatok, amit az Istenre kell bíznunk. A világnak
Máriákra van szüksége,
Máriák kell, hogy legyünk, alázatos
szolgálói Istennek, az Életnek, a
Szeretetnek.
Tudjunk tudatosan az értékekre
figyelni és arra,
hogy mit kér tőlünk az Isten. Minden ember
életébe bekopogtat Jézus. Egészen
biztos, hogy hozzád is eljön, kedves felebarátom.
Neked kell csendben lenned,
elgondolkoznod. Merd megfogni a kezét! Akármilyen
szenvedés, bánat ér, menj
vele, bízzál benne. Ő tudja, mit miért
csinál!
Csaba testvér „máriás”
lelkülete új erőt adott
számomra is, hogy van miért örülnöm, van
miért hálát adnom, és van miért
folytatni tovább hivatásomat, mindennapi
erőfeszítéseimet.
2005.
április 11-én, József Attila 100.
születése
napján, a Költészet napját ünnepelte az
ország.
Iskolánk ünnepi irodalomórák keretében emlékezett meg a költőről, a költészetről. A Petőfi Sándor Általános Iskola által meghirdetett József Attila versmondó versenyen is részt vettünk a Közösségi Házban. Az érsekvadkerti és környékbeli iskolákból 10-15 induló gyűlt össze mind az alsó, mind a felső tagozatból. A zsűri négy alsó tagozatos diák versmondását könyvjutalommal, emléklappal díjazta, a többiekét emléklappal jutalmazták. Iskolánk 2. osztályos tanu lója, Pistyúr Zsófia, József Attila Mama című versének előadásával II. helyezést ért el.
Zsófi 2.
osztályos kora ellenére nagy
átéléssel, érző hangsúlyokkal
domborította ki a
még felnőttként is az édesanya után, a
szeretet után vágyódó költő
érzéseit, a
gyötrődését, a vigasztalhatatlanságát.
E versenyen való
részvétel méltó befejezése volt az
ünnepnek. Örültünk,
s bíztunk, hogy a fiatal főket is sikerül kiművelnünk
a költészet, az irodalom
szeretetére.
Kamarásné
Szűcs Edina
2.
osztályos tanító
Ebben az évben is /másodszor/ részt vettünk a gödöllői Szent Imre Katolikus Általános Iskola által szervezett Színjátszó találkozón. Az Egyház-megye katolikus iskoláit hívják meg erre a programra.
Mi, 4. osztályosok, Szent
Erzsébet életéről szóló
színdarabunkat adtuk
elő. Idén szentek és boldogok témakörben
kellet készülni. Névadónk tettei,
élete számunkra is példa, ezért
örültünk, hogy másoknak is bemutattuk. Nagyon
meg-ható, tanulságos előadásokat láttunk a
többi iskolától is.
Az
értékelésnél megdicsértek
bennünket szép beszédünkért, a darabhoz
választott
zenéért és a jelmezeinkért is.
Szerep-lésünkért emblémás
pólókat kaptunk és egy
képet a Szentatyáról.
Szívesen mentünk Gödöllőre, mert a tavalyihoz hasonlóan idén is nagyon kedvesek voltak a vendéglátók. Megmutatták a saját kápolnájukat és játszottunk az iskola udvarán. Ilyen alkalmakon a többi katolikus iskolással is tudunk találkozni. Reméljük, jövőre is a mi osztályunk utazhat a találkozóra, bár Dombai Szilvia és Belovainé Nacsa Henriett tanító nénik már nem fognak bennünket tanítani, de kísérni talán igen.
Kosztrihán Dávid
4. osztály
Anyukám hosszú, szőke
hajú,
magas és vékony. Zöldeskék színű a
szeme. Nagyon kedves és jószívű. Még csak
30
éves lesz a nyáron.
Jó tanuló vagyok, de
segít nekem, amikor nem értem a leckét.
Türelmes
velem akkor is, ha éppen rosszalkodok.
Délutánonként takarítani és
kapálni jár.
Mindent megtesz, hogy jobb körülmények
között élhessünk. Bármilyen fáradt,
akkor is meghallgatja a panaszaimat és vigasztal. Négyen
vagyunk testvérek.
Szerintem igazán aranyos anyukánk van, én
büszke vagyok rá. Jó, hogy ebbe a
családba születtem. Amit Ők tudnak nekem adni, én
annyival vagyok elégedett. Ha
én és a testvéreim örülünk, akkor
anya is velünk örül.
Szeretnék én is
önfeláldozó, szorgalmas szülő lenni, akinek a
gyermekei
a legfontosabbak. Bennünket is félt, óv, mintha a
legdrágább kincsei lennénk.
Molnár Tímea 4.
osztályos
tanuló fogalmazása /részlet/
Édesanyám rövid,
fekete hajú és zöld szemű. Sokat
dolgozik, de mindig jut ideje rám és türelmes velem.
Nagyon örülök, hogy tudom,
bármilyen gondommal fordulhatok hozzá.
Már a házi feladatok
elkészítésében nem kérem a
segítségét, de elsős
koromban sokat gyakorolt velem. Ha fáradt, akkor is figyel
rám. Előfordul, hogy
megbántom, de mindig megbocsát és érzem a
szeretetét. A macskámat is elviseli,
pedig nem szereti a macskákat.
Mindent nem
enged meg, amit szeretnék, de utólag belátom, hogy
igaza volt, amikor
megtiltott valamit.
Tudom, hogy
számára én és a testvéreim vagyunk a
legfontosabbak.
Én is ilyen anyuka
szeretnék lenni, ha felnövök, mert nekem nagyon
jó ebben
a családban élni.
Molnár Eszter
4. osztályos tanuló fogalmazása /részlet/
„Jót tenni jó!” – ezekkel a gondolatokkal indulok én is, és gondolom minden Karitász-tag társam a rendszeres, havonkénti találkozókra.
Bármerre nézek – nézünk – szét környezetünkben, mindenhol segítségre váró emberek vesznek körül bennünket. Sokan, sokszor becsukják a szemüket, befogják fülüket, csakhogy ne kelljen meghallania, látnia embertársait, kik szükséget szenvednek. Pedig mi vagyunk azok a kezek, melyek Jézus kezeinek meghosszabbításai, mi vagyunk az egyetlen Biblia, melyet az emberek még olvasnak. S vajon az Örömhírt el tudja-e vinni a Mester a mi segítségünk nélkül?
Ezekre
a
kérdésekre próbál választ adni a
székesfehérvári Karitász havonta megjelenő
folyóirata, mely foglalkozik az emberkereskedelem
veszélyeivel, az
alkoholbetegségben szenvedőkkel, de hasznos
információkkal szolgál az
önismeretre törekvőknek is. Megdöbbentő cikket
olvashatunk arról, milyen káros
hatással van az alkohol az emberi szervezetre, hogyan alakul ki
a függőség, mit
tehetünk e betegségben szenvedők
gyógyulásának érdekében.
Idézetként leírok egy
részletet az újságból: „A
szőlőtő három
fürtöt terem: az elsőben rejlik az élvezet, / A
másodikban a bódulat, / A
harmadikban a bűn.” Azt hiszem el kell gondolkodnia mindenkinek
ezen sorok
igazságán, értelmén, s azon, hogyan lehet
ezt az utat elkerülni, mely a bűnhöz
vezet.
Befejezésül
Pestalozzi szavait ajánlom megfontolásra: „Hasztalan
mondod a szegényeknek, / hogy van Isten, az
árvának, / hogy Atyja van a
mennyben. / Képekkel és szavakkal egyedül / Nem
lehet Istent megismertetni. /
Ha ellenben segítesz a szegényen, / Hogy emberhez
méltóan élhessen, / Ezzel
bemutatod neki az Istent, / Ha az árvát apaként
neveled, / Abból ismeri a
mennyei Atyát.”
A májusi litániák minden hétköznap 7 órakor kezdődnek. Amikor esti szentmise van, akkor azzal kezdjük a szentmisét. Szombatonként viszont ½ 7-kor imádkozzuk el.
Az első vasárnapi titokcsere időpontját hirdetni fogjuk – Rózsafüzér Társulat
A Kalász-gyűlés időpontját hirdetni fogjuk.
A Karitász-csoport májusi imaszándéka: az adományozókért
Május 18-án, szerda este 19.00-kor lesz a Karitász-gyűlés a plébánián.
Május 6-tól 8-ig nemzetközi focibajnokságon veszünk részt Zetelakán – Kolping program
Május 7-8-án cserkésznapok lesznek, és valószínűleg megyéspüspök atyánk is meglátogatja őket!
Május 8-án lesz a következő közös jegyes kurzus a plébánián 17.00-kor.
Május 13-tól 17-ig pünkösdi zarándoklaton veszünk részt Csíksomlyón – Kolping program
Május 27-én estétől és 28-án szombaton a bérmálkozóknak tartunk lelki napot Diósjenőn, amelyre a Jézus Szíve nővéreit is hívtuk. Várjuk rá az idén és a jövőre bérmálkozni készülőket, sőt szombaton a plébános szeretne elmenni hozzájuk a tavaly megbérmálkozottakkal együtt, tehát őket is hívjuk szeretettel.
Május 28-án és 29-én a hétvégi szentmiséken a bérmálkozók katekumenátusi szertartásai lesznek (a 10. évfolyamosoknak szombat este, a 9. évfolyamosoknak vasárnap), a hitvallás és a Miatyánk átadását ünnepeljük
Már előre hirdetjük: jún. 4-én családi juniális lesz a Kolping erdei házánál
A Képviselő testület következő gyűlése június 5-én, vasárnap du. 4 órakor lesz. (Kérjük időben jelezzék, ha valakinek nem megfelelő az időpont).
A júniusi egyházmegyei eucharisztikus napokon, 24-én vagy 25-én (Nógrádsápon) vegyünk részt minél többen, jelentkezzünk a sekrestyében! Május közepére már kérik a püspökségre a várható létszámunkat! (Részletekről az újságon belül.)
Az
április 3-i képviselő testületi gyűlés
jegyzőkönyvéből:
A hittanosok körében készült egy felmérés, hogy szüleik milyen mértékben gyakorolják vallásukat, járnak-e vasárnaponként szentmisére. Az összes iskolás gyerekek szüleinek 36 %-a van kapcsolatban velünk, 20 %-a gyakorolja vallását. A katolikus iskolások szülei 40%-ban gyakorolják vallásukat, míg a Petőfi iskolában járó gyerekek szülei 14%-ban.
Továbbá: plébániánk honlapján is szerepel egy felmérés egy szakdolgozat keretében.
Május 15.: pünkösd. Egyházközségünk, közösségeink megünneplése fontos lenne. A plébános kéri, hogy ha valakinek van ötlete, hogy hogyan lehetne közösségeinket szépen megünnepelni, akkor szívesen fogadná az ötleteket.
Május 29.: Úrnapja: egy római dokumentum, és elhunyt pápánk is kéri, hogy minél ünnepélyesebb legyen ebben az évben. Ezért is hirdette meg a szentmisén a plébános a hála-dobozt, amibe bárki leírhatja névtelenül egy kis cetlire, hogy miért is ad hálát a jó Istennek. Ezt az oltárra helyezzük majd. Egyéb ötleteket is szívesen fogadunk.
Keserűen jegyezte meg a plébános úr, hogy kevesen adták le eddig az egyházközségi felmérő és tanácsadó űrlapot, és kevesen jelentkeztek eddig a szentségimádási szolgálatra. Nagyon reméljük, hogy a háladobozba sok-sok kis cédulát bedobnak majd.
Az igazgatónő beszámolt a beiratkozásról. 14 gyermeket írattak be az iskolánkba, aminek nagyon örülünk. Folyamatban van az iskolaszék megalakítása is.
A testület túlnyomó többségű szavazata alapján a plébánián munkaátszervezés történik: kántorunk, Csatári Tibor az irodai szolgálat helyett több időt fog fordítani a gondnoki feladatokra, míg az irodai szolgálatot Szrenkáné Lukács Kinga hitoktatónk fogja ellátni.
Ez
történt
Halottaink:
Csernák Istvánné, született
Holman Anna,
Pásztor István
Longa Lajos
Kereszteltjeink:
Bozsó
Máté (Bozsó János és Molnár
Edit gyermeke)
Csejk Martin András (Csejk András
és Horváth Anita gyermeke)
Kovács Mónika (Kovács Péter és
Pistyúr Szilvia Mária gyermeke)
Lakatos Melissza Mária (Lakatos
Mónika gyermeke)
Lakatos Renátó József (Lakatos József
és Lakatos Mária gyermeke)
Schulcz Ágoston (Schulcz László
és Pincze Mónika gyermeke)
Szrenka Eszter (Szrenka Zsolt és
Szabó Mária Magdolna gyermeke)
Vitéz Richárd István (Vitéz
István és Majer Erzsébet gyermeke)
Zsiga Marcell (Zsiga Bernát és
Kristók Dorottya gyermeke)
Imádság:
Hiszem, Uram, és vallom, / hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, / ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, / akik között az első én vagyok.
A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia; / mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, / sem csókot nem adok neked, mint Júdás, / hanem, mint ama gonosztevő, megvallak téged:
Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba!
Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba!
Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba!
Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra / a te szent titkaidban való részesülés, / hanem lelkem és testem meggyógyulására!
Hiszem, Uram, és
vallom, / hogy
ez, amiben most részesülök, / valóban a te
valóságos és legtisztább tested, / s
a te valóságos, elevenítő véred. /
Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem
magamhoz / bűneim bocsánatára s az örök
életre! Ámen
„Álljon
szemünk előtt a szentek példája, akik az
Eucharisztiában találták meg a
táplálékot a tökéletességre
vezető útjukon. Hányszor fakadtak könnyekre a
megindultságtól, amikor e nagy misztériummal
találkoztak…” (II. János Pál pápa:
Maradj velünk, Urunk)
„Ha ennek az
évnek csak annyi volna a gyümölcse, hogy minden
keresztény közösség megünnepli
a vasárnapi szentmisét és gyakoribbá
válna a szentmisén kívüli
szentségimádás,
már nagyon nagy eredményt érnénk el. …”
(II. János Pál pápa: Maradj velünk,
Urunk)
„Az
Eucharisztia éve abból a csodálatból
születik, mellyel az Egyház e nagy
misztérium színe előtt áll. E csodálat
szüntelenül áthatja a lelkemet.”
„Legyenek
szentségimádások a szentmiséken
kívül. Időzzünk hosszasan térdelve az
Eucharisztiában jelenlévő Úr előtt, mintegy
jóvátéve hitünkkel és
szeretetünkkel a sok hanyagságot, elfeledést, sőt
sérelmeket, amelyeket
Üdvözítőnknek el kell szenvednie a világban
sokfelé…”