Köszönjük mindenki részvételét a január végi egyházközségi bálban, nagyon jó volt látni, hogy ily sokan eljöttünk, és köszönjük mindenkinek a segítséget, közreműködést!

Febr. 12-13-án az erdei házban Kolping-lelkigyakorlaton a nehéz időjárás ellenére nagyon sokan összegyűltek, és felejthetetlen lelki élménnyel gazdagodtak, amelyre a Szentlélek Pap László erdélyi, marosvásárhelyi atyát használta fel. Külön öröm, hogy Érsekvadkertől nemcsak Kolping-tagok jöttek el, és még 7 másik településről is eljöttek (távolról is!).

Febr. 26-án, és 27-én a szentségre készülő katekumeneknek, vagyis elsőáldozóknak és bérmálkozóknak kereszt-átadási szertartást tartottunk.

Márc. 6-án elsővasárnapi titokcsere – Rózsafüzér Társulat

Márc. 6-án Kalász-gyűlés a titokcsere után

A karitász-csoport márciusi imaszándéka: a családok békéjéért.

Egy kis reklám. Egy érdekes, körmenetekhez használható kis fáklyát árul egy feltaláló, aki ezt szabadalmaztatta is, és csak őtőle lehet rendelni. De nemcsak körmenetekhez, hanem otthoni használatra is alkalmas, sőt ajánljuk a temetésekkor is ezt használni. Megvásárolható 300 forintért a sekrestyében, plébánián.

A szentgyónásokat kérjük, hogy ne hanyagoljuk a nagyböjt végére. Aki ritkábban szokott gyónni, és a nagyböjt elején elvégzi szentgyónását, annak már nem kell húsvétra még egyszer (hacsak súlyos bűnt nem követ el). Lehet számítani a  lelkinapra is, márc. 12-re, akkor több atya is jön gyóntatni.

Kihelyeztük a faliújságra a kórházlelkészi szolgálat, a katolikus papok ügyeleti rendjét a balassagyarmati kórházban! (később itt is közölni fogjuk).

<Márc. 5-én és 6-án a szentmisékben kiszolgáltatjuk közösen a betegek kenetét.

Mivel ádventben megtartottuk a szokásos 3 napos “lelkigyakorlatot”, triduumot, ezért most nagyböjtben valószínűleg egy hatékonyabb lelki feltöltekezésen vehetünk részt: lelkinapon, márc. 12-én szombaton, melyet Turai János atya, a Szolnok-belváros plébánosa fog tartani, a részletekről az újságon belül olvashatunk! Budapestről a Központi Oltáregylet is eljön hozzánk bemutatkozni. Számítsunk rá, tegyük magunkat szabaddá arra a napra; az Eucharisztia évében különösen tegyük meg ezt az áldozatot!

Március 13-án Tarnai Imre esperes atyánk a 11 órás szentmisében ünnepélyesen új áldoztatói engedélyeket ad át a püspök atya megbízásából. Közülük lesznek később olyanok, akik az egyházmegye szervezésében felkészítésen vesznek részt, hogy lelkipásztori kisegítőkké, akolitusokká avassa őket a püspök atya (valószínűleg) a váci székesegyházban. Imádkozzunk értük!

Már előre jelezzük, hogy a Képviselő Testület következő gyűlése ápr. 3-án, vasárnap du. 4 órakor lesz, kérjük, hogy tegyék magukat szabaddá!

Az elsőáldozás ápr. 17-én lesz.

Nagyböjt péntekjein du. 3 órakor keresztutat imádkozunk. Az imádság mondásában segítők beosztása: febr. 11-én a ministránsok, 18-án a Kalász-csoport, 25-én a katolikus iskolások felsősei a lelkinapjuk alkalmából, márc. 4-én a Kolping-család, 11-én a cserkészek,  18-án: 5a-5b., 25-én nagypénteken a testület tagjai és más felnőttek, nagypénteken este ifi-hittanosok és bérmálkozók.

„Lélekkel fordulj a virág felé!” - ISKOLA OLDAL

Dombai Szilvia és
Belovainé Nacsa Henriett

Nagyné Kristók Mária

„Ahol rend van, ott béke van, ahol béke, ott nyugalom van, ahol nyugalom van ott biztonság.”
Szent Ágoston

 

Ruzsinné Tilesch Judit



Karolina-napok

Fejkendő, kötény, palacsintasütő, futás!

Ruzsinné Tilesch Judit

A temetési szentmisékről

Sok paptestvér tapasztalatát (a magaméval együtt) szeretném most megfogalmazni a temetési szentmisék rendjéről. Hiszem, hogy a Lélek irányít bennünket, aki mindig megmutatja az utat egy-egy aktuális történelmi helyzetben. Az őszinte vallásosság visszaszorulása (Érsekvadkerten is kisebbségben a gyakorló hívők) új kihívásokat és megoldandó feladatokat ad az egyre kisebb papságnak. Hogy egy hasonló okból kiinduló példát mondjak: a szentségekre felkészítés módját kellett a püspöki karnak megváltoztatnia (pl. katekumenátus), mert már a hozzánk forduló emberek nagy részénél nem tudjuk feltételezni a gyakorló hívő család hátterét. A temetéseknél, temetési szentmiséknél is egy egyébként érthető negatív jelenség alakult ki már községünkben is: a kevesebb papságnak ugyanannyi feladatot kell ellátnia, mint mikor ötször-hatszor ennyi pap volt, ez sokszor már alig bírható túlterhelést okoz, amivel több fiatal paptestvér már eddig sem tudott megbirkózni. Bár a hívők száma kevesebb, a temetések száma azonban ugyanannyi, a hozzá (elvileg) tartozó temetési szentmisékkel együtt. Egyre nő azonban az olyan gyászolók száma, akik nem gyakorló keresztények, így sok esetben nem is méltó módon vesznek részt azon a szentmisén (nem áldoznak, nem imádkoznak közösen, nem tudják, mikor kell leülni vagy felállni, sőt, akár még keresztet sem vetnek). Ez utóbbi jelenség sokszor gyakorlatilag meggátolja a szentmisén a méltó imádságos légkör kialakulását, és ki merem jelenteni, hogy ez így már nem méltó a szentmiséhez!

Egy pár szót arról, hogy milyen lélekkel is kell jönnünk a szentmisére: a szentmisére elsősorban Jézus Krisztus miatt jövünk, és elsősorban nem az elhunytakért! Krisztus dicsőítése, a neki történő hálaadás a szentmise valódi célja, és hogy Tőle kérjük az erőt, különösen a szentáldozásban a hétköznapokra! Vissza tehát a lényeghez! Őrizzük meg hitünket! Ne engedjük, hogy csupán megszokássá váljék, mikor már többen azt sem tudják, miért jönnek oda! Védjük meg szentmiséink értékét!

Mindig, amikor a történelemben eltávolodtak a keresztények Krisztustól, akkor az egyház hanyatlani kezdett. Akik életükben már eltávolodtak a szentmiséktől, azok Krisztustól távolodtak el, mert Ő van ott jelen!       

            Most hadd álljon itt megyéspüspök atyánk szavai, javaslata, mely Máriabesnyőn hangzottak el az egyházmegyei lelkipásztori napokon: Azt egészen világosan látjuk, hogy a szentmisét egészen más szemléletből kell megközelítenünk... Még mindig igazából nem járja át a zsinat szelleme életünket! Ameddig a szentmisét meg lehet rendelni, addig nem értjük a szentmise misztériumát, titkát! … Össze lehet vonni a szándékokat… Van plébános, aki minden temetés után mond gyászmisét – lehet ezt bírni? Nem véletlen, hogy a hivatalos rendelkezések szerint egy pap vasárnap is legfeljebb három misét mondhat. Nagyon tiszteletreméltó azoknak az idős papoknak a törekvése, akik azt mondják, hogy ha bele pusztulok is, akkor is misézem, amíg a lábamon állok. Szép, szép, csak nem hiszem, hogy ez az Úristen akarata, szándéka. Nem azért, mert lusta az a pap. Mi, papok belülről érezzük azt, hogy ez úgy van, mint egy zeneszerző mondta, hogy ha egy napig nem gyakorol, akkor megérzi, ha kettő napig, akkor a kritikusai, ha három napig, akkor a közönsége is. Mikor zsinórban az ember három misét mond, nem biztos, hogy a harmadikat is igazán át tudja élni. Nem szabad a szentmisét egy szolgáltatás szintjére degradálni. Ez egy csoda, ajándék, ünnep. Nagyon nehéz lesz, és ez az egyik, amit kérek tőletek, mondjátok el otthon: attól nem lesz kevesebb a jó Isten áldása, ha egy bizonyos időszakra végeznek egy közös gyászmisét. Sőt, van egy óriási előnye, hogy testvéri közösségben éljük át. Az egyik legnagyobb fájdalmam volt, mikor mentünk a kötelező gyászmisére, mert hát azt „kell” rendelni. És akkor hat-hét gyászoló ült ott, akik 30-40 éve nem voltak templomban. És akkor nekik, akik idegenül álltak hozzá, nekik eljátszom a szentmise csodáját? És tényleg nem bántásként mondom, hogy gyöngyeiteket ne dobjátok akárhová! Föl kell készülni, hogy ezt a csodát átélhessük, ez nem mehet futószalagon, és nem mehet megrendelésre…

            Két fontos indokról volt szó, amiért cselekedni kell. Az egyik a paphiányból következik, és a püspökatya felszólítása is most hangzott el. A másik: a lelki oldala, ami szerintem fontosabb, csak épp az eltávolodott keresztények nem értik meg; s emiatt a lelki ok miatt fontos, hogy az Oltáriszentség évében tisztábban kezdjünk erről gondolkodni.

            Ezért – miután a Képviselő Testületben is részletesen megbeszéltük – a következő gyakorlatot tesszük: egy ünnepélyesebb gyászmisét fogunk tartani minden hónap utolsó péntekén az abban a hónapban elhunytak lelki üdvéért. Kivételt csak ritkán fogunk tenni: ha egy olyan családról van szó, ahol rendszeresen gyakorolják a családtagok a vallásukat, és ők kérnek külön temetési szentmisét (ha kérnek külön) és jut is rá idő, akkor megtesszük kérésüket. Fontos azt is látnunk, hogy attól nincs több értéke egy szentmisének, ha azt külön tesszük meg; sőt kívülről észrevehető lesz, hogy az nem lesz ünnepélyesen bemutatva (ahogy eddig), csak a közös gyászmise.

            Fontos azt is megértenünk, hogy nem az elhunyt személyétől függ a gyászmise, hanem az érte imádkozó emberektől, hiszen az elhunytnak igazán mindegy, hogy a hívők mikor imádkoznak érte.

            Már most nagyböjtben elkezdjük az új gyakorlatot, de a nagypéntek miatt ez nem az utolsó péntekre esik, hanem március 18-ára. Akik az ezekre az alkalmakra írattak már szentmisét, ha a plébániára (hétfőnként) bejönnek, átírjuk más alkalomra, de nem kell máskorra írni, hiszen együtt is elvégezhetők a régebbi szándékokkal együtt is.

            Hiszem, hogy az egyházat a Lélek vezeti, ezért kérem a megértést.

Az országos gyűjtés eredménye

Minden várakozást felülmúló eredményt hozott a délkelet-ázsiai szökőár sújtotta térség megsegítése céljából rendezett január 9-i országos katolikus gyűjtés: 350 millió forint, amely összegből 320 millió forint a templomokban, 30 millió forint pedig a Magyar Katolikus Karitász számlájára érkezett adományokból gyűlt össze.

Veres András püspök a sajtótájékoztatón elmondta:

Az elmúlt időben sokak által jelentéktelennek ítélt magyar népréteg, akik templomba járnak, a mostani gyűjtésnél bizonyította erejét és áldozatkészségét. A bőkezű adakozás egyben egyfajta bizalmi index is a Katolikus Egyház irányában. A most nyilvánosságra hozott összeg nem a gyűjtés végeredménye, az még várhatóan növekedni fog az elkövetkezendő időben, mert további átutalások érkezésére számítanak az egyházmegyei központokban.

Veres András püspök a sajtókonferencián rámutatott, hogy a Magyar Katolikus Karitász közreműködésével jutnak el az adományok a rászorulókhoz a Nemzetközi Katolikus Karitász által összehangolt segélyakciók keretében.

 A püspök úr fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az adomány – a térség vallási összetételéből következően – túlnyomó részt nem katolikus emberekhez fog eljutni, hiszen az Egyház ilyenkor nem azt nézi, hogy ki tartozik hozzá, hanem hogy ki a rászoruló.

Korábbi rendkívüli országos gyűjtések eredményei:

1998-ban a magyarországi árvízkárosultak javára 175 millió Ft
A kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére 150 millió Ft
A csehországi és lengyelországi árvízkárosultak megsegítésére 35 millió Ft
2001-ben szintén hazai árvízkor 204 millió Ft

Katolikus Sajtóiroda, Budapest

Karitász hírek

„A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót!” (Teréz anya)

Előző számunkban beszámoltunk a jól sikerült betlehemezésről, melynek bevétele a Szent Kamill Alapítvány számlájára került. Ismét bebizonyította községünk hívő lakosságának jó része, hogy a jó célért képes összefogni.

Ebben a hónapban is folytattuk beteglátogató munkánkat. Az idős, magukra maradt emberek általában szívesen fogadják, ha csak pár percre is, rájuk nyitja valaki az ajtót, s vált velük néhány jó szót. Ha tudunk a környezetünkben olyan idős, beteg emberről, aki szívesen fogadja látogatásunkat, kérjük, jelezzék a plébánián.

Szorgos kezű asszonyaink lelkesen készülnek a katolikus iskola jótékonysági vásárára, mely a plébánia lelkinapján, március 12-én lesz. Gyönyörű hímzések, húsvéti díszek dicsérik türelmüket, hozzáértésüket.

Kapcsolatot vettünk fel szórványban élő magyar testvéreinkkel, és február közepén jelentősebb ruha
szállítmánnyal tudjuk támogatni egy Nagyvárad környékén lévő gyermekotthon lakóit, hiszen ahogyan Anton Widgans írja: „Mindig vannak nálunk szegényebbek.”

Kolping hírek

Küldötteink részvételével január 22- én Budapesten Országos Kolping Közgyűlés keretében beszámolót hallhattunk az elmúlt év tevékenységéről. Először mutatkoztak be a küldötteknek oktatási és szociális intézményeink. Sor került az alapszabály közhasznúsági részének módosítására, és megismerhettük a 2005. évi programjainkat, melyről sajtóinkon keresztül folyamatosan tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat.

Tisztújító közgyűlés keretében Kolping családunk február 4-én összegezte az elmúlt öt év történéseit, az ifjúság és a felnőttek egyházközségünk életét színesítő és hírt vivő megmozdulásait. Röviden felvázoltuk a megkezdett év programjait, hogy minden tagtestvérünk el tudja azokat helyezni egyéni időbeosztásában. Sor került tagcserékre és az új vezetőség megválasztására. A felnőtt csapat vezetésében a régiek kerültek megerősítésre. Név szerint: Varga Péter atya prézes, Szabó János elnök, Beke László titkár, Zachar László pénztáros. Az ifjúságnál a leköszönő dr. Molnár Arnold helyébe

    Beke Krisztiánt választotta tagságunk. Mindenki részvételét, a régi és új vezetés összehangoló munkáját köszönjük.

Április első felében kerül megrendezésre a gyarmati sportcsarnokban a II. nemzetközi, fiataljaink által szervezett focitorna. Hajrá!!!

Ez történt

Halottaink:

Belencsák Istvánné (Parnicsán Erzsébet)
Boda János
Nagy Józsefné (Boda Margit)
Temela Ignácné (Záhorszki Margit)
Csillag János
Kordics Józsefné (Súth Ilona)
Kökény József
Macska Károly
Híves Mihályné (Mrekvicska Julianna)

Farsangon a kalászosok

Az Egyházközösségi bál műsorában a Kalász-csoportok három korosztályban szerepeltek. Legelőször „kis” Kalászok farsangi csúfolódó műsorát láthattuk, amely méltó megnyitója volt a bálnak. Majd az est közepén a fiatal asszonyok bátor hét főből álló csoportja adott elő táncot spanyol dallamra, amit tapssal kísért végig a tisztelt publikum. Az idős Kalász asszonyok népviseletben adtak elő népdalokat. Műsoruk végén egy kis tánccal fűszerezték az előadást. Családi per-patvar címmel vidám bohózaton kacaghattunk. A Kalász asszonyok ezzel megmutatták, hogy szeretnek szerepelni és vidám pillanatokat szerezni a nézőknek.

A jelmezes felvonulásra  is beneveztek a csoportos jelmez kategóriába. A fiatal asszonyok „a konyha tündérei” nevet adták magunknak és újból ellejtették táncukat, amit az est folyamán már előadtak. A zsűri díjazta bátorságukat. A Kalász mulatni szerető tagjai részt vettek az ezután kezdődő vigasságban is és táncukkal, mulatós jókedvükkel emelték a bál hangulatát. Reméljük, most már hagyománnyá válik községünkben ez a rendezvény, és jövőre is új ötletekkel, bátrabb Kalász résztvevőkkel emelhetjük a műsor színvonalát.         B.M.

LELKINAP, MÁRCIUS 12-ÉN, SZOMBATON

Kedves katolikus testvérem!

Egy évvel ezelőtt kb. száz felnőtt vett részt a nagyböjti lelkinapunkon. Remélem, hogy mindannyian egy kicsit lelkileg valóban megújulva tértünk haza. Hiszen a Lélek volt velünk! Ő indította akkor Székely János atyát is szép gondolataira. Most Turai János, szolnoki plébános atya lesz velünk. Nagyon bízom benne, hogy idén még többen el mernek jönni, hogy ezt a napot Istennek adják, és hogy egy kicsit megpihenjenek a hétköznapok taposómalmában. Legyünk együtt! Kérjünk közösen erőt Jézustól, az Eucharisztiától, az Oltáriszentségtől! Ezt a napot tekintem ennek az évnek a legfontosabb napjának egyházközségi életünkben. Ezért kérem az Urat, hogy újítson meg bennünket; remélem lesznek, akik velem imádkoznak ezért, és velem együtt áldozatokat ajánlanak fel ezért.

A várható, de módosulható napirend:

Az alábbi jelentkezési lapot ki is lehet vágni, vagy elég csak egyszerűen szólni nekünk.

Országos cél gyűjtésekor döntsenek az adakozók!

Kedves testvérek, évente kb. öt alkalommal van országos célgyűjtés (hacsak még nincs ezenkívül valamilyen S.O.S jellegű szükség). Nagyon szép az, hogy országosan összefogunk a nagy célok megsegítése érdekében. Sokszor, több egyházközségben tapasztaltam már azt, hogy ezeket a gyűjtéseket többen teherként értelmezték, vagy egyszerűen nem foglalkoztak vele. Ezért a püspöki kar sokszor előtte egy üzenetet is küld körlevél formájában, hogy érezzük, milyen fontos az, amit teszünk.

A gyűjtések összegeinél a legkülönbözőbb tapasztalatokról tudunk beszámolni. Ideális esetben egy gyűjtési vasárnapon sokkal több a perselyadomány, mert már otthonról úgy indulnak el, hogy erre számítanak. De a másik véglet is megtalálható, mikor a gyűjtési összeg nem több, mint egy átlag vasárnap minimális perselyadománya; ekkor felmerül az a kérdés, hogy minek hirdettük meg a gyűjtést, ha e nélkül is lett volna ennyi összeg. Többször előfordul az is, hogy elfelejtjük, vagy egy-egy célt nem tartunk olyan fontosnak, s ha sokan vannak ilyenek, akkor a harmadik eset áll fenn, hogy a gyűjtés csak kicsit haladja meg egy átlagos hét minimális perselyadományát.

És ilyenkor a leírt utolsó két esetben vagyunk nagy dilemmában, hogy mit tegyünk: nyilvánvaló, hogy eleve nem szántak sok pénzt a gyűjtésre. Egy biztos: ami egy átlagos hét minimális perselyénél több összeg, legalább annyit gondolhatunk a célgyűjtésre, és legalább annyit küldtünk tovább az országos gyűjtésre. Igen, számos egyházközségben a fenti okok miatt nem küldik tovább a teljes összeget. De én most már a magam részéről szeretnék egy megnyugtató és egyértelmű megoldást alkalmazni, ahol csak a hívek és adakozók döntik el, hogy milyen célra, mennyit továbbítsunk. Több plébánossal beszélgetve erről, megtudtam, hogy már több helyen ilyen alkalmakkor egy külön perselyt raknak ki, és amit abba dobnak bele, azt küldik tovább.

„Öntsünk tiszta vizet a pohárba!” Mi is megvásároltunk egy szép gömbperselyt (amilyent látni lehet gyógyszertárakban is), és ezentúl az országos célgyűjtéseknél egy héten keresztül a templom elején ki lesz rakva, és amit abba rakunk, azt továbbítjuk. Volt, aki azt mondta, hogy kár, hogy átlátszó. Ez van, de ennek is van haszna: láthatjuk azt, hogy mennyi gyűlik össze: sok vagy nagyon kevés. Ezentúl tehát otthon döntsük el, hogy mennyit szánunk az országos gyűjtésre, és mennyit szánunk majd az egyházközség céljára a perselynél. Az sem baj, ha például valaki 20 Ft-ot dob majd a perselybe, a gyűjtésbe meg ezret, mert így legalább minden egyértelmű lesz.

A persely egyébként a gyűjtés meghirdetése és a gyűjtés közötti egy héten keresztül lesz kirakva a templom hátuljában.

Tisztelettel javasoljuk, hogy akár már éves szinten átgondolhatjuk, hogy ki melyik országos gyűjtést fogja fontosabbnak tartani, ezért itt közöljük a dátumokat már előre:

ORSZÁGOS GYŰJTÉSEK:
katolikus iskolák javára                                febr. 27.    február utolsó vasárnapja
szentföld javára                                           márc. 13.  nagyböjt 5. vasárnapja
Péter-fillér gyűjtés                                       júl. 3.        Péter-Pál napja utáni vasárnap
missziók javára                                            okt. 30.     október utolsó vasárnapja
Karitász javára                                            nov. 20.     Szent Erzsébet napja utáni vasárnap

Sík Sándor:

A keresztút

II. Stáció

Megroncsolt testtel, homloka tövisben,
Indul az  útnak az  elítélt Isten,
Vállán a kereszttel.

A kezemet, Uram,

Jaj, a kezemet soha ne ereszd el!

Hát én is immár idáig elértem!

A teljeskorig most lett, hogy megértem:
Jön, jön felém már a kereszt,
Elment előttem a Fájdalmas Ember
A nagy kereszttel és azt mondta szemmel:
Itt van: szeresd!

Érzem, hogy nő ki vállamból keresztem.
Én nem kívántam, ó én nem kerestem:
Ha fölsejlett a fájdalom,
A színétől is félve oldalogtam,
És dideregve bűnbánón vacogtam,
Hogy nem bírom.

És mostan imhol megtermett magától.
A reggeltől-e, vagy az éjszakától?
Mindennap újra megterem.
Még álmomban sem láttam eddig arcát,
És mégis-mégis: énnekem faragták,
Megismerem. 

A történelem volt a faragója,
A rámköszöntött getszemáni óra
Vérizzadása szülte meg.
Amitől eddig megóvtak a mennyek:
A Benső Éjnek hogy mélyére menjek, –
Most küldenek.

Ó én kezdettől rámszabott keresztem!
Elfogadom, Uram, de hogy szeressem?
Tán igazabban ölelem,
Ha engeded, hogy azoké lehessen,
Akikért ezt az életet szerettem,
A kegyelem.

Hadd indulok hát a keresztes útnak!
De a gyengének, de a nyomorultnak
Uram Jézus, Te adj erőt,
Vagy elbukom az első durva szónál.
De hiszen minden stációnál
Te jársz, Uram, szolgád előtt!

„A szentmisét
 a keresztény élet középpontjába kell állítani!”

„Az Eucharisztia évében a keresztények még nagyobb erővel tanúskodjanak Isten jelenlétéről a világban!”

„Sürgetően szükséges, hogy az egész emberiséget figyelmeztessük:… Köszönetet kell mondanunk mindenért, amik vagyunk, és azért, amink van – …ez eucharisztikus magatartás.”

 II. János Pál pápa: Maradj velünk, Urunk

„Ameddig a szentmisét meg lehet rendelni, addig nem értjük a szentmise misztériumát, titkát!”

„Ez egy csoda, ajándék, ünnep!”

„Össze lehet vonni a szándékokat.”

„Nagyon nehéz lesz, és ez az egyik, amit kérek tőletek, mondjátok el otthon: attól nem lesz kevesebb a jó Isten áldása, ha egy bizonyos időszakra végeznek egy közös gyászmisét. Sőt van egy óriási előnye…”

Dr. Beer Miklós megyéspüspök atyánk

„Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes”

Kodály Zoltán szavai szolgáltak a Zoltai Ferencnek emléket állító Csepeli Kolping Zenei Nap mottójául. Feri bácsi volt az, aki újraélesztette ezt a szép hagyományt, óriási lelkesedéssel szervezte az első években a munkákat. Halála óta az ő nevét viseli ez a rendezvény. Eddig szinte minden évben részt vettünk mi is. A találkozás, az adni tudás és akarás, a tanulni vágyás kedvéért. Színes forgatag ez a nap. A zene legkülönbözőbb műfajai versengnek: klasszikus hangszerszólók, kórusművek, egyházi és világi énekek, könnyűzene, sváb kórus stb. Ez teszi széppé, izgalmassá. Idén sajnos elég kevesen jöttünk el, talán a farsangi mulatságok elcsábították a meghívottak nagy részét. De igy is fantasztikus, művészi hangszerszólókkal ámítottak el minket a zongora, gitár, hegedű és fuvola leendő művészei. Nagy élményt jelentett a népdalokat éneklő kisfiú, úgy éreztük, amíg akadnak ilyen gyerekek, addig nincs veszélyben magyar örökségünk. Az együttműködés jó példáját mutatták a százhalombattaiak, hiszen a templomi kórus és az ifjúsági, gitáros ének- és zenekar tagjai egymást segítve, kiegészítve énekeltek. Náluk és nálunk egyaránt megfigyelhető volt a generációk összeolvadása.
Ezelőtt kb. 30 évvel kaptunk egy „örökséget”, amit azóta őrzünk és ápolunk:
„Dús örökséget nem adhat apátok,
Csak ami voltam, azt hagyom reátok.
De hogyha (Isten adja!) megfogan,
Boldog lesz tőle késő unokátok.” (Sík S.)

Sokszor érzem azt, hogy nem éltünk méltóan ezzel a hagyománnyal. Elhanyagoltuk, elfeledtük. Aztán egyszer csak újrasarjadt és újraéledt. S ha még nem is unokáinknak (bár már nagyszülők is vannak köztünk), de gyermekeinknek több-kevesebb sikerrel igyekszünk továbbadni. Bízva abban, hogy őket is boldoggá tehetjük ezáltal. Kislányaink furulyáztak és egy régi Mária-imádságot énekeltek. A felnőttekkel évek óta igyekszünk egy témát kiválasztani és e köré csoportosítani mondandónkat. Az idén a család volt a témánk, létrejöttétől – az esküvőtől a lázadó, tékozló kamasz visszatértéig. Az énekek közé egy-egy imát, verset szúrunk, igy próbálva még többet elmondani, átadni. Nehéz volt a sok aktuális dal közül választani, de úgy érzem, sikerült szép perceket szereznünk az ott lévőknek és önmagunknak is.

Ezt a napot az utóbbi időben úgy szervezzük, hogy valami más programunk is legyen. Így már jártunk az Országházban, a Sziklakápolnában, a Nemzeti Múzeumban, a Szent István Bazilikában. Két éve a Sziklakápolna akkora élményt nyújtott, hogy visszavágytunk. Sikerült bejelentkezni, vezetőt kapni és boldogan hívtuk azokat, akik még nem jártak itt. A kolostorban és a templomban töltött közel két óra feledhetetlen élmény és lelki ajándék volt számunkra és idegenvezetőnk számára is. Mi sok mindent megtudtunk Remete Szent Pálról, Boldog Özsébről, a pálosokról, egykori és mai életükről, munkájukról. S talán jó példát mutattunk arra, hogy nem csak bámészkodó turisták és látványközpontú esküvőre törekvők keresik fel ezt a kápolnát. Ha nyitott szívvel figyelünk, úgy érezhetjük, a sziklákból is Isten jelenléte sugárzik felénk. S ez tiszteletet, hódolatot, csendet parancsol.

 „Az imádkozó lélek nem tesz mást, minthogy fenntartás nélkül átadja magát az Istennek. A Sziklatemplomba belépő látogató rácsodálkozhat Isten teremtő művének, s az ember lelki és fizikai erőkifejtésének csodálatos összefonódására. A gazdag történelmi örökséget, a nemzeti, kulturális, vallási, természeti értékeinket mintegy összefogó Sziklatemplom, ha nem is teljes képet, de egy finom metszetet ad arról, ami magyar és keresztény. Bízunk benne, hogy a templom és az itt szolgálatot teljesítő magyar alapítású rend, a pálosok, az ország fejlődésének jelzője, és nem csak jelzője, hanem annak segítője is lesz.”

Gyurcsek Gyuláné